A tudomány megfejtette, miért nyávognak a macskák valójában

A tudomány megfejtette, miért nyávognak a macskák valójában

által Norbert S
0

A tudomány megfejtette, miért nyávognak valójában nekünk a macskák

A macskatartók régóta gyanítják, hogy kedvenceik hangos nyávogása nem pusztán érzelmi megnyilvánulás, hanem konkrét utasítás a környezetük rendbetételére. A São Paulói Egyetem viselkedéskutatói most kísérleti úton is igazolták a feltevést: olyan helyzetben, amelyet az állatok egyedül képtelenek voltak megoldani, több mint tizenhatszor nagyobb eséllyel adtak ki hangot, ha egy ember is tartózkodott a szobában. A kutatás szerint a nyávogás célzott kommunikációs eszköz, amellyel a macskák kifejezetten a problémamegoldó személyzetet riasztják.

Az etológusok évtizedek óta tisztában vannak azzal a különös jelenséggel, hogy a felnőtt macskák egymás között szinte egyáltalán nem nyávognak. A fajtársakkal való kommunikációjuk alapját a finom testbeszéd, a fülek és a farok állása, a szemkontaktus, valamint a szagjelek adják, a hangadás pedig jellemzően csak a kölyökkorra – az anyaállat hívására – vagy a párzási időszakra korlátozódik. Ezt támasztja alá az is, hogy az elvadult, gazdátlan kóbor macskák jóval csendesebbek, mint a lakásban tartott társaik. A házi kedvencek azonban hamar felismerték, hogy az emberek rendkívül rosszul olvassák a diszkrét vizuális jelzéseket, így egy sokkal közvetlenebb csatornára váltottak.

Nem a levegőbe beszélnek, célzottan az embernek üzennek

A kérdés tisztázására Naila Fukimoto, a São Paulói Egyetem viselkedéskutatója és kollégái egy egyszerű, mégis beszédes kísérletet terveztek, amelynek eredményeit az Animal Behaviour szakfolyóiratban publikálták. A vizsgálatba 38 olyan házi macskát vontak be, amelyek a gazdáik beszámolói szerint kifejezetten hangosak, ha ételről van szó. A kutatók minden állat elé egy olyan problémát állítottak, amelyet az egyedül képtelen volt megoldani: a kedvenc jutalomfalatjukat egy kisméretű, lyukacsos műanyag dobozba zárták. A macskák tisztán érezték az étel szagát és pontosan tudták, hogy mi van a tárolóban, ám a doboz kinyitásához olyan eszközre lett volna szükségük, amivel csak az emberek rendelkeznek: hüvelykujjakra.

A szakemberek egy-egy percen keresztül figyelték az állatok reakcióit két különböző forgatókönyv szerint: az egyik esetben egy ember is jelen volt a helyiségben és figyelt az állatra, a másikban viszont a macska teljesen egyedül maradt a dobozzal. A különbség látványos volt: míg az üres szobában összesen 20 nyávogást rögzítettek, emberi társaságban 86 alkalommal szólaltak meg az állatok. A statisztikai elemzés alapján a nyávogás valószínűsége több mint tizenhatszor magasabb volt akkor, ha egy ember is tartózkodott a közelben.

A kutatók nemcsak a hangadás gyakoriságát, hanem a macskák testbeszédét és tekintetének irányát is elemezték a kísérlet során. Kiderült, hogy az állatok nem egyszerűen a világ igazságtalansága miatt panaszkodtak a levegőbe, hanem pontosan tudták, kitől várhatnak segítséget. Amikor a szobában volt egy ember, a macskák nyávogás közben gyakran közvetlenül rá néztek, és tekintetüket felváltva irányították a lehetséges megmentőjükre, valamint a lezárt jutalomfalatos dobozra. Ez a viselkedés egyértelműen arra utal, hogy az állatok felhívták a figyelmet a megoldandó feladatra. Ezzel szemben, amikor egyedül hagyták őket, jóval kevesebb hangot adtak ki, és idejük nagy részét azzal töltötték, hogy mozdulatlanul állva az ajtót figyelték, várva, hogy mikor lép be valaki, aki elhárítja az akadályt.

A tanulmány szerzői szerint a felvételeken rögzített nyávogások többsége úgynevezett címzettnek szóló jelzés volt. Ez azt jelenti, hogy a macskák nem önkéntelen érzelmi reakcióként adtak ki hangot, hanem kifejezetten egy adott hallgatóságot céloztak meg vele, és a viselkedésüket ahhoz igazították, hogy elérhető-e valaki, aki képes korrigálni a helyzetet.

Újabb kutatásokat végeznek

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az eredményeket érdemes a helyükön kezelni, és nem szabad emberi gondolkodásmódot tulajdonítani az állatoknak. A kísérlet nem bizonyítja, hogy a macskák tudatosan átlátják a probléma mechanikáját, vagy pontosan értik, hogyan működik a gazdájuk elméje – csupán azt igazolja, hogy a tanult tapasztalataik alapján az ember jelenlétét összekapcsolják a problémák megoldásával, és ehhez igazítják a hangadásukat.

A vizsgálatnak módszertani korlátai is vannak. A 38 állatból álló minta viszonylag kicsinek számít, ráadásul a kutatók célzottan olyan macskákat válogattak be a tesztbe, amelyekről már előzetesen tudni lehetett, hogy kifejezetten beszédesek. Emiatt a megállapítások nem feltétlenül húzhatók rá egy az egyben azokra a csendesebb egyedekre, amelyek inkább némán tűrik a kényelmetlenségeket. A csapat ugyanakkor itt még nem áll le: a jövőben már maguknak a nyávogásoknak az akusztikai profilját is elemezni szeretnék, összevetve az ételért kiadott hangokat más szituációkban rögzített jelzésekkel. Ez segíthet pontosabban feltérképezni, hogy a házimacskák valóban eltérő hangmintázatokat használnak-e a különböző kérésekhez.

Ezt is kedvelheted