Egyik legnagyobb magyar dalszerző-énekes őszintén beszélt családi tragédiájáról

Egyik legnagyobb magyar dalszerző-énekes őszintén beszélt családi tragédiájáról

által Norbert S
0

Beszélgetőkönyv készült Víg Mihály életéről

Beszélgetőkönyv jelent meg Víg Mihály, a Trabant és a Balaton együttesek alapítója életéről. A Rangrejtve járni című kötetet Németh Róbert zenész, újságíró készítette, a Helikon Kiadó gondozásában. A bemutatót a Három Holló Kávéházban tartották, ahol Balla István kérdezte a két főszereplőt.

A könyvbemutatón a 80-as évek underground zenei életének meghatározó alakjai gyűltek össze, köztük Menyhárt Jenő, Másik János és maga Víg Mihály. A közönség soraiban is sok ismerős arc volt látható a Trabant, a Balaton vagy az Európia Kiadó koncertjeiről.

Őszinte válaszok

Víg Mihály elmondta, kezdetben nem értette, miért kellene róla könyvet írni, hiszen portréfilm is készült már Ott torony volt címmel. Németh Róbert azonban szerinte meggyőzte arról, hogy nem telhet el úgy az idő, hogy ne legyen egy olyan könyv, amelyben a dalszerző magáról beszél.

A gitárművész, énekes a felkérésre egy bibliai idézettel válaszolt: „Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre.” Mint mondta, ennek magyar fordítása: tégy jót, és megbánod – ezt viccesen jegyezte meg, de aztán hozzátette, hogy semmit sem bánt meg.

Németh Róbert témakörök alapján szeretett volna beszélgetni, de nem akart túlságosan fegyelmezett könyvet írni, ezért a műfaja nem interjúkötet, hanem beszélgetőkönyv. Víg Mihály segítette az őszinte válaszokat az is, hogy jó kapcsolatban vannak egymással. Elmesélte, hogy felhívta őt Krasznahorkai László, aki szerint Víg nem úgy beszél az életben, ahogy a könyvben olvasható. Németh Róbert erre úgy reagált, hogy a szerkesztés során maradt a szövegben az élő beszédre jellemző csapongásból, de csak annyi, amennyi nem nehezíti az olvashatóságot.

Családi tragédia

Krasznahorkai László és Tarr Béla a közös filmek okán hangsúlyosan szerepel a könyvben, és a beszélgetések közben történt, hogy az egyikőjük Nobel-díjat kapott, a másikuk pedig meghalt. A kötetben mindkét eseményről akkor van szó, amikor azok bekövetkeztek.

Németh Róbert szerint a könyvnek nem katalógusnak vagy raktáráruháznak kell lennie, a végeredménynek meg kell őriznie magát a folyamatot, ki kell adnia a beszélgetés időbeliségét. Arra a kérdésre, volt-e olyan téma, amit nehezen tudtak megbeszélni, Németh Róbert azt válaszolta: két témát tolt maga előtt, amelyekről úgy érezte, nehéz ügyek. Az egyik a Hit Gyülekezete kérdése, a másik az ezzel szorosan összefüggő családi tragédia, haláleset és az azt követő nehéz élethelyzet. Úgy volt vele, ezekről akkor beszélnek, amikor már benne vannak a beszélgetésben.

Víg Mihály hozzátette: ezekről nem könnyű beszélni, de tudta, hogy erre egyszer sor fog kerülni. Mint mondta, nincsenek titkai, és ezeket a legrészletesebben Bartus László Fesz lesz című könyvében mondta el. Németh Róbert elmondása szerint bár a zenész többször kezdte úgy a választ, hogy ezt már elmondta, sikerült meggyőzni, hogy így, ahogy kettejük beszélgetésében szóba került, még nem mondta el. Víg Mihály így zárta le a témát: az embernek egy élete van, és ha nem próbál meg állandóan hazudni, akkor sajnos ugyanazokat a dolgokat kell ismételgetnie.

Hatalom, pénz, hírnév

Németh Róbert szerint Víg Mihály az egyik legnagyobb magyar dalszerző-énekes, és úgy érezte, reprezentációja alatta van annak, amit megérdemel. Amikor felvetette M. Nagy Miklósnak, a Helikon Kiadó irodalmi vezetőjének és főszerkesztőjének a könyv ötletét, ő azonnal igent mondott rá.

Víg Mihály nem tartja magát alulértékeltnek, és hiányérzete sincs a sikerességével kapcsolatban. Mint mondta, Buddha szerint három dologtól kell óvni magát az embernek: a hatalomtól, a pénztől és a hírnévtől. Neki az első kettő sikerült, a sikerességről pedig csak annyit mondott, hogy itt van, miközben otthon kéne óvakodnia az egésztől – ezt a közönség derültséggel fogadta.

A könyv címe a Harang című dal egyik sorából származik, mert Víg Mihály soha nem tolta magát előtérbe. A könyvben szóba kerül, hogy Cseh és Bereményi tudta legjobban elmondani, milyen volt a 60-as évek, Víg Mihály pedig azt reméli, hogy a Balaton tudja legjobban elmondani a 80-as éveket. Arra a kérdésre, ez sikerült-e, azt válaszolta: nem egyedül, többen voltak, Menyhárt Jenő, Müller Péter és mások, ahogy a 90-es éveket Bérczesi Robi és Kiss Tibi meséli el. Van egy fixa ideája, hogy az idők változásával nem egy ember jön elő, hanem csoportban jelentkeznek: Bartók és Kodály, az Illés és a Metró, a Beatles és a Rolling Stones. Mint mondta, most is történik valami, csak azért nem tudja, mi, mert öreg – ezt a közönség ismét derültséggel nyugtázta.

A Rangrejtve járni utolsó fejezetében szóba kerül, hogy Víg Mihály úgy véli, a könyvben keveset beszélgettek a politikáról. Németh Róbert szerint viszont pont annyi politika van benne, hogy kiderül, Víg Mihály mit gondol, de nem megy át aktuálpolitikai fejtegetésekbe. Mint mondta, az arányérzék a lényeg. A könyvbemutató végén Sallai László, Menyhárt Jenő és Másik János is eljátszott egy-két Balaton-számot.

Ezt is kedvelheted