Megszólalt a titokzatos qntm: Egyértelműen emberi lény vagyok
Különös könyv jelent meg az Agave Könyvek gondozásában Az Antimemetikai Ügyosztály nem létezik címmel. Szerzője Sam Hughes, akit az olvasók leginkább qntm írói néven ismernek. A regény arról szól, mi történik akkor, ha az embereket megfosztják az emlékezés képességétől, és a művet jelölték az idei rangos Arthur C. Clarke-díjra.
Qntm 2026. november 14-én szombaton Budapesten, a Három Hollóban 15 órától mutatja be könyvét. A regényt előzetesen el lehetett olvasni, és a szerzővel villáminterjú is készült.
A memória fegyver, ellened fordítható
Arra a kérdésre, hogy melyik bolygóról érkezett, a szerző azt válaszolta: mint minden sci-fi szerző, ő is büszkén vallja magát földinek, ez a legjobb bolygó az egész univerzumban. Hozzátette: egyértelműen emberi lény, de a sors úgy hozta, hogy erős az informatikai, programozói háttere. Manapság leginkább a TypeScript elkötelezett híve, de iskolás korában az összes idejét azzal töltötte, hogy játékokat programozott a Casio grafikus kalkulátorába.
Az emlékezés szerepéről szólva kijelentette: a memória szinte szó szerint minden. Ha nem lenne memóriánk, ha nem lennénk képesek megőrizni a múltbéli tapasztalatokat és tanulni azokból, alig lennénk többek a baktériumoknál. Még a méhek is képesek visszaemlékezni arra, hol találtak nektárt. A könyv éppen arról szól, mi történik akkor, ha ezt a képességet elkezdjük szitává lőni: amikor a szereplők nem képesek felidézni, mi ellen harcolnak, szinte cselekvőképtelenné válnak.
Az olvasásról azt mondta: csodálatos módja annak, hogy ajtót nyissunk valaki más képzeletére, és ott az ő világukat fedezzük fel. Ahhoz viszont, hogy saját képzeletét felszabadítsa, az írónak a lehető legtöbb különböző könyvet kell elolvasnia, meg kell élnie a való életet, valódi emberekkel kell találkoznia, igazi tapasztalatokat kell gyűjtenie. Csakis ezután szabad elkezdeni alkotni.
Ettől válunk valódi emberré
A demenciára és az Alzheimer-kórra utaló felvetésre a szerző azt válaszolta: valóban nincs szükség kódokra vagy antimémekre ahhoz, hogy képtelenné váljunk akár egyetlen beszélgetésre is emlékezni. Személy szerint meglehetősen ijesztőnek találja a gondolatot, hogy elveszíti a szellemi képességeit, és Az Antimemetika részben ennek a félelemnek a sci-fi, horror és thriller köntösbe bújtatott feltárása. A karakterek ugyanazokat a technikákat alkalmazzák, mint mi a mindennapokban: gyógyszereket szednek, jegyzeteket hagynak maguknak, rutinokat alakítanak ki, és a barátaikra, családjukra támaszkodnak.
Arra a felvetésre, miszerint a földi élet csupán szimuláció lehet, kijelentette: teljes mértékben elutasítja ezt az elképzelést, ez puszta önajnározás. A világmindenség nem számítógépes szimuláció, ahogyan nem is egy könyv vagy egy mechanikus automata. A tudomány, különösen a fizika fejlődése következetesen megmutatta, hogy a való világ nem egyszerűen a hétköznapi dolgaink felnagyított változata. Még ha igaz lenne is, mi jelentősége volna, mit változtatna a mindennapi életén? A koncepció sci-fi célokra értékes, a Mátrix az egyik kedvenc filmje, de a való világban ez csak eltereli a figyelmet.
Végezetül azt hangsúlyozta: nekünk, embereknek meg kell élnünk a mindennapokat, tapasztalnunk kell ahhoz, hogy emlékeket formálhassunk. Látnunk kell a világot, új emberekkel kell megismerkednünk, és a lehető legtöbb művészetet kell magunkba szívnunk a lehető legváltozatosabb művészeti ágakból. Így, ettől válunk valódi emberré.
