A nézők szívét újra elrabolja a Hogyan tudnék élni nélküled? folytatása
Nagy várakozás előzte meg a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. részét, amely hivatalosan november 12-én debütál a mozikban. A premiert megelőzően a díszbemutatón volt alkalma a sajtónak megtekinteni a filmet. A Demjén Ferenc örökzöld slágerein alapuló filmsorozat első része a rendszerváltás utáni Magyarország legnézettebb filmje lett, közel másfél millió jegyeladással, és a TV2-n is 13 éves rekordot döntött, amikor először vetítették.
A történet azóta hosszú utat tett meg: színdarab készült belőle az Erkel Színházban, a filmben megismert Kuplung zenekar tagjai – Marics Peti, Ember Márk és Kirády Marcell – két telt házas koncerten vannak túl, és jövőre a Budapest Parkot is célba veszik. A folytatást Orosz Dénes helyett Dyga Zsombor rendezte, az alkotók többsége azonban ugyanaz maradt.
Hat évvel később, a Balaton mellett
A folytatás szinopszisa szerint hat év telt el az első rész eseményei óta, így 2000-ben járunk a Balaton mellett, ahol Betti (Kovács Harmat) és Csabi (Kirády Marcell) éppen az esküvőjükre készülnek. Az előkészületeket különböző viszontagságok hátráltatják, köztük Betti határozott édesanyja (Liptai Claudia), aki nehezen engedi el a gyeplőt. A menyegzőre hivatalosak a régi hatos fogat tagjai is: a Londonból hazatérő Gergő (Ember Márk), a párkapcsolatát tekintve pengeélen táncoló Kata (Márkus Luca) és Gábor (Marics Peti), valamint Eszter (Törőcsik Franciska). A második rész fő mozgatórugója, hogy Eszter és Gergő találkoznak-e újra, és ha igen, fellángol-e köztük a szerelem.
A film középpontjában mégis inkább az első rész mellékszereplői és vívódásaik állnak, ami okos húzás volt az alkotók részéről. A legnagyobb fejlődést Márkus Luca mutatja be, aki a tiniévekből látszólag komoly felnőtté érett. Filmbéli partnere, a Gábort játszó Marics Peti a produkció első felében még ugyanaz a bohém alak, mint korábban, de a néző szeme láttára kezd felnőni, amikor olyan élethelyzetbe kerül, amely elől nincs menekvés. A fiatal szereplők úgy léptek a felnőtté válás útjára, hogy közben megőrizték azokat a személyiségjegyeiket, amelyek miatt a közönség megkedvelte őket. Jeles Bálint alakítása külön dicséretet érdemel: az övé lett a leginkább szerethető karakter, aki talán a legtöbb mosolyt csalja a nézők arcára.
Humor, nosztalgia és Demjén-dalok
Az első részhez hasonlóan a folytatás is bővelkedik poénokban, a mérleg nyelve azonban ezúttal a humor felé mozdult el. Marics és Jeles mondatai a premieren nagy hahotázást váltottak ki a közönségből, de Kirády Marcellnek és Márkus Lucának is jutott jó néhány. A táncos betétek látványosak, bár érzésre kevesebbet kaptunk belőlük, mint korábban. A Demjén-dalok némi áthangszerelésen estek át, helyenként a szövegükbe is belenyúltak, hogy passzoljanak a jelenetekhez, de természetes módon illeszkednek a sztoriba. A sorsfordító események olykor futószalagon érkeznek, és mire a szereplők alkalmazkodnak az egyikhez, máris jön a következő csavar.
A film apró utalásokat is tesz az első részre – egy képkocka erejéig felbukkan az a csónak is, amelyben Gergő és Eszter a Balatonban ringatózott –, ami tovább fokozza a nézőben a feszültséget a nagy találkozás miatt. A folytatásnak megvannak a maga szépséghibái, a történet mégis legalább annyira szerethető, mint az első rész. A nosztalgiavonatról sem kell leszállni: a berendezési tárgyaktól a járműveken és a ruhákon át a forgatási helyszínekig minden visszahozza a 2000-es évek hangulatát, ami a filmsorozat sikerének egyik titkos összetevője. Azok a rajongók, akik eddig is kedvelték a szereplőket, a második rész után még közelebb érezhetik őket magukhoz.
