Frida Kahlo és Muray Miklós: a Tate Modern új tárlata az ikon mögé tekint
Bár kétszer is hozzáment Diego Riverához, Frida Kahlót élete legmeghatározóbb szerelmi viszonya a szegedi születésű fotóművészhez, Muray Miklóshoz fűzte. A londoni Tate Modern legújabb tárlata nemcsak a mexikói festőnő önmarcangoló remekművein keresztül fejti meg a Frida-kultusz titkát, hanem a képeit dokumentáló magyar fotográfusok hagyatékából is páratlan betekintést nyújt az ikon mindennapjaiba.
A Tate Modern bejáratánál már messziről látszanak a plakátok: The Making of an Icon – Egy ikon keletkezése. A plakáton Frida Kahlo legismertebb önarcképe látható, a tövisnyaklánccal és a rajta függő halott kolibrivel.
Aligha van napjainkban nagyobb hatású festőnője a világnak, mint a 72 éve elhunyt Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón, a német apa és mexikói anya frigyéből született, egyszerre tragikus és felemelő sorsú művész. Egymást érik az újabb és újabb Frida Kahlo-kiállítások, a kurátorok mindig találnak eddig fel nem fedezett szempontokat a populáris kultúra ünnepelt zsenijének emlékéhez. Budapest is belépett ebbe a sorba: 2018 nyarán a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria rendezett nagyszabású Frida-tárlatot, jelenleg pedig a belvárosi Lumiere Hallban (Vincent Hall) tart nyitva egy immerzív bemutató a festőnőről.
A Tate Modernben a tárlat előtörténete több mint hetven évre nyúlik vissza: a Tate Gallery 1953-ban már bemutatta Frida Kahlo öt festményét a Mexikói képzőművészet című kiállításon, ahol a művész még csak lábjegyzet volt. Kilenc évvel később a londoni Whitechapel Galleryben már főszereplővé lépett elő a Frida Kahlo és Tina Modotti című tárlaton, az igazi áttörést pedig a 2005-ös, egyszerűen Frida címet viselő retrospektív kiállítás hozta el. Ez volt az első olyan retrospektív tárlat a Tate Modernben, amelynek latin-amerikai képzőművész volt a tárgya; nyolcvan festményt gyűjtöttek össze a világ legjelentősebb múzeumaiból, ami majdnem a felét tette ki Kahlo mintegy kétszáz festményre rúgó életművének.
A mostani tárlat történeti kontextusba helyezi Frida narratíváját, és magyarázatot keres arra a már-már vallásos imádatra, ami őt és művészetét körülveszi. Frida Kahlo megelőzte a korát: feminizmusával, a határokat áttörő genderszemléletével és ösztönös viszonyulásával a popkultúrához és a modern marketinghez olyan folyamatok úttörője volt, amelyek ma már természetes részei a mindennapi életünknek. Önarcképeinek eladásából tartotta fenn magát, és ahogy egy fényképen is látható, a coyoacáni Kék házban, ágyban fekve, nyakmerevítővel a fején, olykor tükörből kellett festenie.
A kiállítás anyagának döntő részét alkotó több mint harminc Kahlo-festmény mellett a páratlan Muray Miklós-fotók is láthatók. A Mandl Miklós néven 1892-ben Szegeden született fotográfus 1913-ban vándorolt ki Amerikába, New Yorkban a Condé Nast alkalmazta, 1920-ban saját portréműtermet nyitott a Greenwich Village-ben. A Vanity Fairnek, a Vogue-nak, a McCall’snak, a Harper’s Bazaarnak és a The New York Timesnak dolgozott, olyan nagyságokat fényképezett, mint H. G. Wells, G. B. Shaw, Claude Monet, Humphrey Bogart, Cole Porter, Greta Garbo vagy az amerikai elnökök Hoovertől Eisenhowerig. Barátságban volt Frida Kahlóval és Diego Riverával is, és több mint tíz éven át heves szerelmi viszonyt folytatott Fridával, aki azonban nem ment hozzá, mert mint a szemébe vágta, csak szeretőnek tartja. Muray-nak köszönhetjük, hogy Frida Kahlo élete rendkívül részletesen dokumentált.
A tárlaton a Budapesten 1912-ben Deutsch Katalinként született, később Mexikóban letelepedett Kati Horna fotói is láthatók, aki szürrealisztikus stílusában örökítette meg Fridát és annak hálószobáját. A Frida – Egy ikon keletkezése című kiállítás január 3-ig tart nyitva a londoni Tate Modern galériában.
