Újraalkották minden idők legjobb játékát, és jobb lett, mint valaha
A Grand Theft Auto VI őszi árnyékában a videojáték-ipar szinte teljes egésze jobbnak látta, ha nem avatkozik bele a „nagyok” dolgába, a Nintendo azonban úgy döntött, megmutatja, mire képes. A gyártó a The Legend of Zelda: Ocarina of Time alapjaitól újjáépített remake-jével válaszolt a piaci űrre, az eredmény pedig önmagáért beszél: az újraalkotás az év egyik, ha nem a legjobb játéka lett, ami csakúgy, mint az előd, korszakalkotó darabként írja be magát a videojátékok történelemkönyvébe.
A 2026-os őszi felhozatal a legtöbb kiadónál a visszavonulásról szólt. Miután a Rockstar Games kijelölte a GTA VI novemberi premierjét, az iparág szinte minden nagyobb szereplője 2027 elejére tolta saját zászlóshajóit. A Nintendo vezetése azonban más stratégiát választott, és az iparági óvatosságra fittyet hányva piacra dobták az 1998-as Nintendo 64-es mérföldkő teljes értékű, újragondolt kiadását – a fogadtatás minden előzetes várakozást felülmúlt.
A hivatalos jelentések szerint a cím az első négy napban átlépte az ötmilliós eladott példányszámot, ami figyelembe véve, hogy a játék kizárólag a Switch 2-n fut, amelyből eddig nagyjából 26 millió darab talált gazdára, kiemelkedő teljesítmény. Ez azt jelenti, hogy a géptulajdonosok közel 20 százaléka már az első hétvégén megvásárolta a játékot, amivel az Ocarina of Time a Nintendo eddigi legsikeresebb Switch 2-es címe lett a megjelenést követő első négy nap adatai alapján.
Hyrule még soha nem volt ennyire gyönyörű
A fejlesztők nem érték be egy egyszerű HD-textúracsomaggal, a projekt egy alapjaitól felépített, teljes grafikai újragondolás. Hyrule mezői, a Death Mountain vulkáni kőzetei és Zora’s Domain víztükrei soha nem mutattak még ilyen jól, a látványtervezők pedig tiszteletben tartották az eredeti dizájn arányait. A mérnöki munkát külön dicséret illeti: míg a jelenlegi konzolgenerációban a 100-150 vagy akár 200 gigabyte-os tárhelyigény vált általánossá, a Nintendo az egész játékot 25 gigabyte alatt tartotta. Ez az optimalizációs fegyelem a gyors betöltési időkön és a stabil képkockaszámon is megmutatkozik: az Ocarina of Time stabil 60 képkocka/másodperccel fut dockolt és kézi módban is.
A karaktermodellek részletgazdagok, a sötétebb hangulatú ellenfelek – mint a katakombákban mozdulatlanul várakozó ReDeadek vagy az éjszaka felbukkanó Stalchildok – a modernebb megvilágításnak köszönhetően ma is hozzák azt a feszült hangulatot, amit egykor a katódsugaras tévék előtt tapasztalhattunk. Az audiovizuális összképet a teljesen újrahangszerelt szimfonikus zenei anyag teszi teljessé. A klasszikus dallamok dinamikusan követik a felfedezés és az összecsapások ütemét, Link ujjai pedig a képernyőn pontosan azokat a lyukakat fogják le az okarinán, amelyeket a játékos a kontrolleren leüt. A dialógusok terén a fejlesztők nem estek túlzásokba: az írott szövegek lényegretörőbbek, a szinkron dinamikusabb lett.
Minden idők legjobb játéka még jobb lett
Bár az 1998-as verzió tulajdonképpen egymaga alapozta meg a 3D-s játékelemek ma ismert logikáját, az évtizedek során a rögzített nézőpontok és a technikai korlátok elkerülhetetlenül megkoptatták az élményt. A remake két ponton nyúlt bele érdemben az irányításba, és mindkettő telitalálat: a merev és kötött nézőpontok helyett a jobb analóg karral teljesen szabadon pásztázható a környezet, a korábban előre renderelt, lapos hátterek pedig valódi, mélységgel rendelkező háromdimenziós terekké váltak. Link az eredeti kiadásban kizárólag a platformok széléhez futva, automatikusan ugrott el, a Switch 2-es változat viszont dedikált ugrásgombot kapott, ami közvetlenebbé teszi az irányítást. Bár ez némileg csökkenti bizonyos akadályok – például a forgó pengék vagy a talaj menti csapdák – nehézségét, a felfedezés folyamatossága és a mozgás szabadsága óriásit lépett előre.
A katakombák belső mechanikáját szintén finomhangolták. A hírhedt Water Temple megőrizte a vízszintek változtatására épülő, összetett logikai feladványait, a felesleges kulcskeresgélés lefaragásával és az egyértelműbb vizuális jelölésekkel azonban sikerült kiiktatni a korábbi idegőrlő zsákutcákat. A kardcsapások fizikai visszacsatolása precíz, az összecsapások ritmusa feszes, a harcrendszer sallangmentesen működik. Mivel újraalkotásról van szó, a helyszínek és a történet szempontjából a veteránokat sok újdonság nem érheti; ezeken a Nintendo semmit sem változtatott.
A legnagyobb értékeléseket összegző weboldalon, a Metacriticen az indulás óta a The Legend of Zelda: Ocarina of Time áll a ranglista élén, mint minden idők legelismertebb videójátéka. Az új Ocarina of Time minden kiadó számára példamutató lehet: így kell egy közel 30 éves klasszikust egy teljesen új generáció számára is relevánssá tenni. A szemkápráztató, modern megjelenés miatt azok felé is nyit, akik még soha sem kalandoztak el Hyrule világában – számukra az Ocarina of Time nem is lehetne jobb kiindulópont.
