Elveszett ókori római városra bukkantak Ausztriában
A dunai limes a Római Birodalom Duna menti határvidéke volt, amelynek egy része ma az UNESCO Világörökség részét képezi. Erődjei és őrtornyai egykor több száz kilométer hosszan húzódtak keresztül a római provinciákon, és a folyón túlról érkező támadásoktól védték a birodalmat. Itt bukkantak rá a régészek egy elveszett városra, amely feltehetően a történetírók által említett Claudivium.
Öt éve került fel az ENSZ világörökségi helyszínek listájára a dunai limes vonalának németországi–ausztriai–szlovákiai szakasza. A Római Birodalom határvonala, a limes egykor Nagy-Britanniától Közép- és Kelet-Európán, a Közel-Keleten át egészen Észak-Afrikáig húzódott. Az UNESCO a teljes, 6000 kilométeren át húzódó határvonalat fel kívánja venni a világörökségek közé a Római Birodalom határai világörökségi sorozat részeként. A Rajna és a Duna mentén húzódó limes részt külön-külön jelölték a listára. A Rajna menti 400 kilométeres alsó-germán szakasz, amely Rheinbrohltól a hollandiai Északi-tengeri partvidékig tart, 2021-ben kapta meg a címet. A világörökségi listára került Duna menti limes rész a németországi Bad Göggingtől a szlovákiai Izsa községig húzódik. A teljes limes a Római Birodalom idején katonai védvonalként követte a Duna vonalát a mai Németországtól kezdve Ausztrián, Szlovákián, Magyarországon, Horvátországon, Szerbián, Bulgárián és Románián keresztül.
Ma ezeknek az erődítményeknek a nagy része omladozó rom, de meglapul köztük egy város is, amely közel 2000 éve eltűnt. 2015 óta több kutatócsoport vizsgálja az osztrák Enns és St. Pantaleon-Erla városok közötti, nagyjából 10 kilométeres szakaszt. A római korban ez a terület alkotta Noricum tartomány északi határát. Stein falu közelében tárult fel az ismeretlen város, amely körülbelül 62–74 hektáros területet ölelt fel. Az ásatások alapján gondosan megtervezett település lehetett, az utcahálózat a modern városokéhoz hasonlóan alakult. Legimpozánsabb látványossága egy amfiteátrum, amely 8000 néző befogadására volt alkalmas. A nyomok alapján a várost egy katonai helyőrség mellett alapították Kr. u. 80 körül, majd körülbelül egy évszázaddal később elhagyták. A kutatók nem találtak pusztításra utaló jeleket, a lakosok valószínűleg önszántukból mentek el, nem űzték el őket.
Claudius Ptolemaiosz, a második századi görög–római csillagász, matematikus és földrajztudós megemlítette Claudiviumot, megadta annak koordinátáit, és az új lelőhely illik ezekhez. Ptolemaiosz egy északról befolyó folyót is leírt. Ez lehet az Aist, egy mellékfolyó, amely a lelőhely közelében torkollik a Dunába. A Claudivium név Kr. u. 180 után eltűnik a történelmi feljegyzésekből, nagyjából abban az időben, amikor a várost elhagyták.
Osztrák régészek három éven keresztül földradarral és magnetometriával pásztázták a helyszínt, és feltárták a felszínről nem látható eltemetett utak hálózatát. Így váltak láthatóvá a szabályos utcarendszerek és lakónegyedek. A negyedek és az utcák tájolása igazodik az erődhöz, amely a Duna menti limes ezen területének domináns közigazgatási egysége volt. Valószínűleg egy átkelőhely is volt itt a Dunán, az Aist torkolata közelében. A folyó fontos kereskedelmi útvonal lehetett a birodalmon kívüli területekre. Körülbelül hat kilométerre nyugatra feküdt Lauriacum, a római város, amely ma Enns.
A bizonyítékok arra utalnak, hogy Claudivium tehetős település volt, amfiteátruma nagyjából akkora lehetett, mint a Duna mentén lejjebb fekvő carnuntumi amfiteátrum. A kutatók körülbelül 640 érmét is találtak, és északnyugatra egy nagy temetőt sírokkal, emlékkövekkel. Ezek némelyike elég nagy ahhoz, hogy arra utaljon, gazdag embereket temettek oda. Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen, minden jel szerint prosperáló várost miért hagytak el lakói.
Kr. u. 180-ban Marcus Aurelius császár meghalt, és fia, Commodus került a trónra. Commodus zsarnokként vált ismertté, és uralkodását gyakran a Pax Romana végének tartják. Uralkodása elején azonban azonnal kötött egy fontos békeszerződést, amely véget vetett a markomann háborúknak, amelyek 166 és 180 között zajlottak a Római Birodalom, az északi germán és a szarmata törzsek között. A béke beköszönte után Róma átszervezte védelmi vonalait a határ mentén, erőit a védhetőbb Lauriacumban összpontosította, és feladta Stein települését. Ugyanolyan bronzöntő szerszámokat és ruhacsipeszeket, mint amelyeket a helyszínen találtak, Lauriacumban is felleltek, ami arra utal, hogy a kézművesek oda költöztették műhelyeiket.
A város neve, bár a régészek szerint nagy valószínűséggel Claudivium, még mindig bizonytalan, mert nem találtak ilyen nevet tartalmazó feliratokat a helyszínen. Egy bronz katonai oklevélkészletre ugyan rábukkantak, de ez csak római katonák szolgálatát igazolta.
