Soha nem látott fotók kerültek elő 1956 drámájáról
Kamarafotó-kiállítás nyílt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából az Osztrák Nemzeti Könyvtárhoz tartozó Prunksaalban, amely a császári udvari könyvtár díszterme. A XVIII. században épült híres barokk könyvtárterem aranyozott díszítéseivel és freskóival a világ egyik legszebb történelmi könyvtáraként ismert.
Az Emberiesség hídja című kiállítás érdekessége, hogy olyan képeket mutat be az 1956-os forradalom után Ausztriába érkezett több százezer magyar menekültről, amelyek eddig sehol nem voltak láthatóak.
Meglepő, de a forradalom napjaiban szinte senki nem hagyta el Magyarországot Ausztria felé. Amikor azonban a szovjetek 1956. november 4-én eltiporták a felkelést, szinte azonnal mintegy 180 ezer magyar özönlött át osztrák területre, elsősorban a Halbturn és Andau közötti mocsaras területen, amelyet csak néhány szovjet katona őrzött.
Napokkal később mintegy 70 ezer magyar menekült át Ausztriába az andaui hídon, amely az osztrák–magyar határon, a Hanság-főcsatorna fölött ível át, a magyar oldalon Mosontarcsa és az osztrák Andau falu közelében. Az eredeti fahidat 1956. november 21-én a szovjet csapatok, illetve a visszavonuló magyar katonák felrobbantották, az újat pedig csak negyven évvel később, 1996-ban adták át.
A határőrizetet ezután megerősítették, és 1957 január közepén megkezdték a vasfüggöny felépítését Ausztria felé. Ez azt jelentette, hogy megerősített határvédelmet léptettek életbe, és elkezdték a taposóaknák telepítését a magyar–osztrák határ magyar oldalán. A szökés errefelé így igencsak életveszélyessé vált, ennek ellenére 1957 nyaráig további ötezer magyar jutott át osztrák területre, ahol önkéntesek várták őket, és szállították tovább az ország belsejébe lovas kocsikkal, traktorokkal vagy éppen buszokkal.
Háborúból lábadozó országra ömlöttek rá a menekültek
Az osztrák gazdaság még mindig a háborús újjáépítés terheit nyögte, így a több százezer menekült váratlan megjelenése és ellátása szinte megoldhatatlan feladat elé állította az osztrák hatóságokat, amelyek azonnal nemzetközi segítséget kértek. Beszállt a segélyezésbe az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága éppúgy, mint a Nemzetközi Vöröskereszt.
Az ország határ menti területén összesen 257 menekülttábort létesítettek, de volt, ahol laktanyákban, iskolákban, vendégházakban, önkormányzati hivatalokban vagy éppen vasútállomásokon szállásolták el átmenetileg a magyarokat.
Ausztria politikai menedékjogot biztosított minden érkezőnek, amivel nemzetközi elismerést váltott ki, de az alpesi ország inkább tranzitországként tekintett magára. Nagyon sok magyar már az érkezéskor közölte, hogy Nyugat-Európába vagy a tengerentúlra szeretne eljutni. Sorra jelentkeztek a nyugati államok, és jelezték, készek befogadni különböző számban magyarokat.
Az USA végül 40 ezer magyar menekültet engedett be, az Egyesült Királyság és Kanada pedig 20-20 ezret. Svájc is kitett magáért, amikor 10 ezer magyarnak kínált fel menedéket. Hamarosan megérkeztek a menekültekért a személyvonatok Dániából és Svédországból is a bécsi főpályaudvarra és Eisenstadtba.
A kiállításon látható többek között az a kép, amely azután készült, hogy Nagy Imre bejelentette a szovjet csapatok kivonulását és Magyarország semlegességét, és a budapestiek az utcákon ünnepeltek. Szintén szerepel a tárlaton egy felvétel a győri városházáról, ahol a forradalmárok éppen Lenin képét távolították el.
A menekültek napi létszámát érzékeltetik az Eisenstadt előtti táborban készült képek, valamint a felkelés egyik ikonikus felvétele, amely a Pamhagen közelében a Hanság-főcsatornán átkelő lányt ábrázolja. A traiskircheni szállás az egyik legfontosabb menedékhely volt a magyar menekültek számára.
Ebben az időszakban egyetlen helyet sem fotóztak annyiszor, mint a Nickelsdorf és Hegyeshalom közötti határállomást. Látható a kiállításon fiatal menekültek csoportja a dán államvasút egyik vagonjában, úton új otthonuk felé.
Számos osztrák intézmény is részt vett az adománygyűjtés szervezésében. Az egyik kép egy gyűjtőponton, a bécsi Bürgertheaterben készült. Az osztrák emberek szolidaritására és segítségére mind a magyarok, mind az osztrákok szeretettel emlékeznek. A sajtófotósok hagyatékában sok kép található arról, ahogy civilek a táborokban főznek, embereket szállítanak vagy adományt gyűjtenek – az egyik felvételen éppen pénzt gyűjtenek a bécsi utcákon.
Egy másik képen vízumra váró emberek láthatók, ami sok menekült közös élménye volt. A kiállítás borítóképén menekülteket látunk, akiket éppen a határtól Andauba szállítanak, de szerepel a tárlaton menekültek csoportképe a pittenyi Volkshilfe-szálláson, valamint felvétel arról, ahogy menekültek gyalogolnak a határtól Andau felé.
Az adományok, különösen a ruhaadományok szétosztása népszerű téma volt a sajtófotósoknak, a CARE-csomagok hirdetése is feltűnő helyen szerepelt a korabeli felvételeken. A kiállításon látható még menekültek csoportja egy andaui átmeneti szálláson is.
