A magányos méhek látása felülmúlhatja a háziméhekét
A méhek összetett szemekkel látják a világot, amelyek több ezer apró lencséből állnak. A háziméh hímjei, a herék kifinomult látórendszerrel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy a párzási repülések során kiszúrják a királynőket. A herék olyan apró, mozgó tárgyakat is képesek érzékelni, amelyek látószöge kisebb, mint fél fok. Ez emberi léptékben nagyjából azt jelentené, mintha valaki több mint 250 méterről is észrevenne egy embert.
A világon több mint 20 ezer méhfaj él, és a legtöbbjük magányosan tölti életét. Ezeknek az egyedeinek maguknak kell táplálékot találniuk, párt keresniük és a fészkeiket ellátniuk, ehhez pedig a látásuknak is alkalmazkodnia kell az életmódjukhoz. Egy új kutatás arra világított rá, hogy a ritkábban vizsgált, magányosan élő méhek közül több is felülmúlta a háziméheket bizonyos látási képességekben, köztük a szemük által alkotott képek élességében is.
Eltérő evolúciós megoldások
A kutatók több különböző méhfaj látórendszerét hasonlították össze. A hím rajzos pelyhesméh napjának jelentős részét területe őrzésével, valamint riválisai és lehetséges párjai üldözésével tölti a levegőben. Ez a faj a látásélességet a végletekig fokozza: rendkívül kicsi fotoreceptorokkal rendelkezik, amelyek csökkentik az optikai elmosódást. A háziméh hímjei ezzel szemben nagy lencséket fejlesztettek ki, amelyek elsősorban a fényérzékenységet maximalizálják.
A kutatás egyik meglepő szereplője az ausztrál kékcsíkos méh, az Amegilla nemzetség egyik képviselője. Ez a méh sem a háziméh heréire jellemző hatalmas szemekkel, sem a pelyhesméh rendkívül apró fotoreceptoraival nem éri el a hasonló látási teljesítményt, mégis képes apró tárgyakat érzékelni és éles képeket látni. A kutatók szerint ezt az optikai kialakítás és a vizuális mintavételezés eltérő kombinációjával éri el.
Élő méhek vizsgálata
A szem anatómiája önmagában nem árulja el, mennyire jól működik. Ezért a kutatók élő méhek egyedi fotoreceptorainak működését is közvetlenül rögzítették üveg mikroelektródák segítségével, amelyeknek a hegye mindössze néhány tíz nanométer széles volt. A módszer lehetővé tette, hogy a vizsgált fajok esetében első alkalommal megmérjék az egyes sejtek által kibocsátott apró elektromos jeleket, miközben a méheknek egy számítógépes kijelzőn apró tárgyakat mutattak.
Az eredmények szerint az evolúció nem egyetlen ideális tervrajz alapján dolgozik: a különböző fajok különböző kombinációkkal érkezhetnek el hasonló eredményhez. Az ausztrál kékcsíkos méh viszonylag apró méh, nem rendelkezik a háziméh hatalmas szemeivel, ennek ellenére fotoreceptorai hasonló szintű érzékenységet mutattak.
Rezgéses beporzó és technológiai inspiráció
Az ausztrál méhfaj rezgéses beporzó, vagyis képes megrezegtetni a virágokat, hogy azokból felszabadítsa a pollent. Ezt a módszert a háziméhek nem képesek alkalmazni. A tulajdonság miatt a kékcsíkos méh potenciálisan értékes beporzója lehet bizonyos növényeknek, például az ausztráliai paradicsomnak, mivel Ausztráliában a poszméhek természetes körülmények között nem őshonosak.
A különböző evolúciós megoldások a mérnökök számára is hasznos ötleteket adhatnak. A kamerák, robotok és önállóan működő járművek tervezői sok tekintetben ugyanazzal a problémával találkoznak, mint a méhek: miként lehet elegendő vizuális információt begyűjteni úgy, hogy az érzékelők közben kicsik, hatékonyak és megfizethetők maradjanak. A kutatók egy korábbi munkájuk során olyan számítógépes modelleket fejlesztettek, amelyek a rovarok célpontmozgás-feldolgozásán alapultak. A modelleket később egy autonóm roboton is alkalmazták, amely természetes környezetben képes mozgó célpontokat követni, a fejlesztéseket pedig drónokra is átültették.
A méhek sokféleségének világszerte tapasztalható csökkenése komoly kockázatot jelent. Nemcsak magukat a fajokat veszíthetjük el, hanem azokat az egyedi evolúciós újításokat is, amelyek kifejlődéséhez több millió évre volt szükség. A biodiverzitás megőrzése tehát nemcsak az ismert fajok fennmaradása miatt fontos, hanem azoknak a különleges alkalmazkodásoknak a megőrzése is számít, amelyeket még csak most kezdünk megérteni.
