Bosszúálló kalandor alapította az elfeledett svéd gyarmatot Amerikában
Az Egyesült Államok területén egykor rövid életű skandináv gyarmat létezett: Új-Svédország (Nya Sverige) 1638 és 1655 között állt fenn a Delaware-völgyben, magában foglalva a mai New Jersey, Pennsylvania, Delaware és Maryland egyes részeit. Ez volt a legkisebb területű, legkisebb lélekszámú és legrövidebb életű európai gyarmat az USA mai területén.
A gyarmat ötlete egy bosszúálló kalandorhoz, Peter Minuit-hez kötődik, aki korábban Új-Hollandia kormányzója volt, és a hollandoknak megvásárolta Manhattan szigetét. 1632-ben elbocsátották, ekkor Svédországba utazott, és rábeszélte a svéd koronát egy gyarmat alapítására az angol virginiai területek és Új-Hollandia közötti, még el nem foglalt vidéken. Minuit 1637 decemberében két hajóval és 25 telepesel indult el Göteborgból, és négy hónapos tengeri út után a mai Wilmington (Delaware állam) területén kötött ki.
Az 1638 márciusi partraszállás után Minuit egy 108 kilométeres vízparti sávot vásárolt meg öt indián törzstől, és a telepesek felépítették az első erődítményt, a Christina-erődöt, amely az akkor 12 éves svéd királynőről kapta a nevét. Ez volt az első állandó európai település a Delaware-völgyben.
Alig öt hónappal a gyarmat megalapítása után Minuit életét vesztette egy karibi hurrikánban. A hátramaradt 25 telepes segítséget kapott a helyi delaware indiánoktól, és békésen éltek velük. A telepesek mintegy 80 százaléka „erdei finn” volt, akik értettek a természetből való megéléshez.
1643-tól Johan Printz kormányzó, egy 213 cm magas, 180 kilós óriás vette át az irányítást, akit az indiánok „Nagy Has”-ként emlegettek. Két további erődöt építtetett, és a gyarmatot a mai Marylandtől New Jersey-ig terjesztette ki, de a gyarmat soha nem lett nyereséges, lélekszáma nem haladta meg a 400 főt. A svéd korona 1648 és 1654 között egyetlen utánpótlás-szállító hajót sem küldött, és kénytelen volt piti bűnözőket és dezertált katonákat a gyarmatra küldeni.
1653-ban a gyarmat férfi lakosságának negyede petíciót írt alá Printz hatalommal való visszaélése ellen, amit a kormányzó lázadásnak minősített, végül lemondott. Ez az amerikai gyarmati történelem egyik legkorábbi sikeres politikai tiltakozása volt.
1655-ben Peter Stuyvesant, Új-Hollandia kormányzója hét felfegyverzett hajót küldött a svédek ellen, akik puskalövés nélkül megadták magukat. Új-Svédországot beolvasztották Új-Hollandiába, de Stuyvesant megengedte, hogy „Svéd Nemzetként” továbbra is önállóan működjön: a telepesek megválaszthatták saját kormányzatukat, milíciát alakíthattak és megtarthatták földjeiket.
Amikor 1682-ben William Penn megalapította Pennsylvaniát, a mai Philadelphia területén svéd és finn földműveseket talált, akik békében éltek a lenape indiánokkal. A városháza tetején, William Penn szobra alatt négy másik szobor látható: kettő lenape indiánt, kettő svéd telepest ábrázol.
Herb Conner, a wilmingtoni Fort Christina Park tárlatvezetője szerint Amerika első három rönkházát ezen a területen építették fel. Új-Svédország volt az egyetlen olyan európai gyarmat a mai Egyesült Államok területén, amely soha nem viselt háborút az őslakos indiánok ellen. „Az egyik legfontosabb tanulság, amit Új-Svédország ránk hagyott, a szomszédainkkal való békés együttélés fontossága” – mondta Conner.
