Nullaösszegű játék: így írták le a nyugati cégek az orosz piacot
Egy amerikai kockázatelemző huszonöt év oroszországi tapasztalatát összegző könyve a nyugati vállalatok oroszországi felemelkedésének és bukásának történetét meséli el a kilencvenes évek optimizmusától a 2022-es ukrajnai inváziót követő kivonulásig. A szerző a Control Risks nemzetközi kockázatelemző cégnél dolgozott 25 évig, ebből nyolc évig a moszkvai iroda vezetőjeként. Könyvét több mint 75 interjúalany – üzletemberek, kormánytisztviselők és elemzők – személyes történeteire építette.
A kötet visszatérő motívuma, hogy a nyugati cégek újra és újra ugyanazokból a téves feltételezésekből indultak ki Oroszországgal kapcsolatban, és a profitéhség minden intő jel ellenére felülírta a politikai óvatosságot. A szerző szerint 2014-ben, a Krím annektálása után a német vezetők azt az üzenetet kapták a központból, hogy bár szörnyű, ami történt, a következő évben mégis növelni kell az eladásokat.
A jelenlegi helyzet elemzésekor a szerző arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikai–orosz gazdasági kapcsolatok kritikus pont felé közelednek. Szerinte erre utal, hogy az amerikai pénzügyminisztérium nyáron háromszor is szankciós könnyítést adott az orosz olajexportra, hogy Trump elnök üzletet kötött Putyinnal orosz dízel vásárlásáról, és hogy tárgyalások folynak a befagyasztott orosz jegybanki vagyon feloldásáról. A közelmúlt magas szintű moszkvai találkozóinak szerinte valójában az üzlet áll a középpontjában, a béke- és biztonsági kérdések pedig a napirend végére szorulnak.
A kilencvenes évekhez visszatérve a szerző felidézte: a Szovjetunió összeomlásakor a globalizáció és a „feltörekvő piac” fogalma futott egymás mellett, és Oroszország a hatalmas infláció ellenére a világ legnagyobb feltörekvő piacai közé került. A privatizáció és a „hitel részvényekért” program papíron átlátható folyamat volt, valójában azonban az állami vagyon tömeges átjátszása magánkézbe, amiből később az első oligarchageneráció kinőtt.
Putyin hatalomra kerülése után a 2001 utáni nyersanyagár-emelkedés Moszkvát fényűző nagyvárossá tette, a kockázatelemzés pedig hatalmas üzletté vált. A fordulópontot a Jukosz olajcég 2003-as államosítása és Mihail Hodorkovszkij börtönbe zárása jelentette, ami első jele volt annak, hogy a tulajdonjogok bármikor felülírhatók. A következő figyelmeztetés 2007-ben érkezett, amikor Putyin a müncheni biztonsági konferencián kijelentette, hogy a Nyugat uralta világrend ellentétes Oroszország érdekeivel.
A 2022-es ukrajnai támadás a szerző szerint mindenkit felkészületlenül ért, noha a csapatösszevonások látszottak. A pénzügyi elemzők többsége az utolsó pillanatig úgy gondolta, hogy Putyin racionális szereplőként nem lépi át ezt a határt. A támadás után a nyugati cégek egymás után húzták le a rolót, az orosz kormány pedig bizottságot hozott létre a kilépő cégek ügyeinek ellenőrzésére: a vállalatokat felértékelték, üzletüket az összeg feléért kellett eladniuk, erre pedig további 15 százalékos „kilépési adót” vetettek ki.
Számos vállalat így is távozott: a Unilever piaci értékének feléért adta túl üzletét, a Carlsberget és a Nissan oroszországi gyárát államosították, utóbbit egyetlen euróért adták át orosz tulajdonosnak. Sok cég – köztük a McDonald’s – előre rögzített áron visszavásárlási jogot kötött ki öt évre, Putyin azonban már jelezte, hogy ezt az árat nem ismeri el, és a cégeknek piaci áron kell majd megvenniük egykori leányvállalatukat.
A beszélgetés végén a könyv címének jelentése is értelmet nyert: a „zero-sum” szó szerint arra utal, hogy a kivonuló nyugati cégek profitmérlegei lenullázódtak, mire elhagyták Oroszországot.
