Elengedhetetlen lesz a külföldi munkaerő az idősellátásban, de ez egyelőre tabu

Elengedhetetlen lesz a külföldi munkaerő az idősellátásban, de ez egyelőre tabu

által Norbert S
0

Külföldi munkaerő nélkül nem lesz, aki ellássa az időseket

Magyarországon nincs olyan idősotthon, ahol ne küzdenének szakképzett, és lassan már szakképzetlen munkaerőhiánnyal is – mondta az Idősotthonok és Nyugdíjasházak Országos Egyesületének elnöke. Nagy Viktor a szociális munka napján beszélt a munkaerőhiányról, a közel 48 ezres várólistáról és arról is, mennyibe kerül ma egy hely egy idősotthonban.

A szakember szerint az ágazatot még mindig az 1993-as szociális törvény és egy 2000-es végrehajtási rendelet szabályozza, holott a 2026-os valóságot kellene kezelniük. Ezek a jogszabályok az ápoló-gondozó munkakörökben legalább 80 százalékos szakképzettségi arányt írnak elő, ami kevés helyen teljesül.

Nagy Viktor egy elöregedő, jellemzően 55 év feletti nők által vitt szakmacsoportról beszélt, ahol magas a kiégés. Szerinte sokan csak a béremelési ígéretek miatt maradtak a pályán, de az emelések elmaradtak a várakozásoktól, ezért a fiatalok már nem ezt a munkát fogják választani.

Bécs 1970 óta hozza a nővéreket

A megoldás Nyugat-Európában már ismert, de a harmadik országokból érkező szakképzett munkavállalók bevonása Magyarországon egyelőre nem jöhet szóba. Bécs önkormányzata már 1970-ben együttműködési megállapodást kötött a Fülöp-szigetekkel, hogy filippínó nővéreket hozzon be a rendszerbe, és ez azóta egész Ausztriában elterjedt – mondta az elnök.

Az osztrák foglalkoztatási ügynökség ma már Indonéziától Kolumbiáig több országban is toboroz. Itthon még mindig arról beszélnek, hogy nemzeti szinten kell megoldani a hiányt, nyilvános fórumokon pedig nem nagyon lehet ezt a megoldást felhozni – tette hozzá Nagy Viktor. Arra a kérdésre, hogy külföldi munkaerő nélkül, hazai erőből meg lehetne-e oldani a hiányt, nem tudott igennel felelni.

Közel 48 ezer jelentkezés a várólistákon

A fogyó munkaerővel szemben egyre hosszabb várólista áll. Nagy Viktor szerint már az is újdonság, hogy pontos számot lehet mondani: 2019-ig minden idősotthonnak jelentenie kellett a központ felé, hány ember szerepel a várólistáján, aztán ez az adatszolgáltatás megszűnt. A mostani számokat közérdekű adatigényléssel kérték ki a Magyar Államkincstártól.

Ezek a jelentkezéseket mutatják, nem az egyes embereket, mert egy idős ember több otthonba is beadhatja a kérelmét. Az összesítés szerint szeptemberben országosan átlagosan 103,2 jelentkezés jutott száz férőhelyre, vagyis a várólisták együtt nagyobbak, mint az idősotthonok szinte mindenhol foglalt befogadóképessége. A leghosszabb sorok a Fővárosi Önkormányzat otthonainál vannak, ahol másfél-két évet is várni kell, a nagyobb vidéki városok állami otthonainál pedig egy-másfél éves várakozással lehet számolni.

Napi 9100 vagy napi 40 ezer forint

Az elnök szerint nem az a döntő, hogy állami, önkormányzati, egyházi vagy magánfenntartású egy otthon, hanem az, hogy kap-e állami normatívát. Országosan nagyjából 54 ezer ilyen férőhely van, és ez a szám 2019 óta lényegében nem változott. A támogatott helyeken is fizet az ellátott, csak kevesebbet, mivel az állami normatíva az egy főre jutó önköltség nagyjából 40 százalékát fedezi.

A díjak között óriási a szórás. Egy budapesti egyházi otthonban egy gondozott éves költsége nagyjából 6,7 millió forint, vagyis napi 18 300 forint, de mivel az intézmény kap normatívát, a lakó napi 9100 forintot fizet. A másik végleten a semmilyen állami támogatást nem kapó magánotthonok állnak, ahol akár napi 40 ezer forintot is elkérnek az ellátásért.

Későn induló családok

Nagy Viktor szerint a várólisták mellett az is gond, hogy a családok későn indulnak el. Magyarországon az idősotthonra még mindig stigmaként, végső megoldásként tekintenek, és sokan akkor sem lépnek, amikor a szülő gondozási igénye félévről félévre nő. Mindig kell egy nagyobb lökés, mondjuk egy elesés és az abból eredő csípőtörés, vagy a demencia egy olyan szintje, amikor a mama már nem talál haza. Ekkor egy átlagos magyar család hirtelen elkezd kapkodni, és szembesül a hatalmas várólistákkal, a magánotthonok díjaival.

Ausztriában egészen más a szokás: ott nem a hozzátartozók keresnek helyet egy már súlyos állapotú szülőnek, hanem maguk az idősek, akár évekkel a beköltözés előtt. Itthon ehhez képest oda viszik a mamát, ahol éppen van üres hely, a családok pedig utólag lepődnek meg a díjakon és az úgynevezett egyszeri beugrón, azon a milliós belépési hozzájáruláson, amelyet sok otthon már a beköltözéskor elkér.

Ezt is kedvelheted