Belülről érkezett éles kritika: el kell felejteniük a biztosítóknak az apróbetűs részt
Orvoshoz jutni szabadságba kerül, egy rosszul elvégzett javítás újabb százezreket vihet el, miközben sokan azt sem tudják, hogy a biztosításukhoz segítségnyújtás is járhat. Egy országos kutatás szerint a magyarok jelentős része már a megfelelő szakember megtalálásánál elakad – ebben a biztosítási piac kontraproduktív működésének is szerepe van.
Az ügyfeleknek érthető tájékoztatásra és baj esetén tényleges segítségre lenne szükségük. Sok tíz oldalnyi apróbetűs részt kapnak biztosításkötéskor, amelynek döntő többségük elolvasása nélkül pipálja ki azt a négyzetet, miszerint a feltételeket ismeri. A lényeges tudnivalókat röviden, érthetően kellene átadni, és az értékesítőket ez alapján számon lehetne kérni – erről beszélt egy sajtóeseményen a Global Assistance vezérigazgató-helyettese, Angyal Attila.
A kritika a biztosítói világból érkezett: a Global Assistance a Vienna Insurance Group tagja. Angyal Attila szerint az egyensúlyt az teremtheti meg, ha a pénzügyi védelem mellé kézzelfogható szolgáltatás társul: a biztosító fedezetet nyújt, az asszisztenciacég megszervezi, hogy baj esetén megérkezzen a szerelő, az autómentő, vagy elérhetővé váljon az orvosi ellátás.
A vállalat megbízásából 2026 szeptemberében készült, ezerfős, online felmérés kor, nem, régió, településtípus és végzettség szerint országosan reprezentatív a 18 év feletti lakosságra. A válaszadók 65 százalékával előfordult az elmúlt két évben, hogy nem járt utána egészségügyi problémájának, vagy elhalasztotta a kivizsgálást; a 18–29 éveseknél ez az arány 76 százalék. Akadályként 22 százalék a drága magánellátást, 15 százalék a hosszú várólistát, 10 százalék az elérhető orvos hiányát említette, 9-9 százalék pedig nem tudta, kihez forduljon, illetve nem talált időt az ügyintézésre.
A szakorvoshoz fordulók 26 százaléka egy hónapnál, 10 százaléka három hónapnál is tovább várt. A felnőttek 45 százaléka költött magánellátásra az elmúlt tizenkét hónapban, 7 százalék 150 ezer forintnál is többet. A válaszadók 47 százaléka legalább egy szabadnapját arra fordította, hogy ő vagy családtagja orvoshoz jusson. A megkérdezettek 68 százaléka értékesnek tartaná a garantált, 3–5 munkanapon belüli szakorvosi időpontot, 64 százalék az orvosi lelet érthető elmagyarázását, 51 százalék a 48 órán belüli telemedicinát és e-receptet, 49 százalék az éjjel-nappali telefonos orvosi tanácsadást.
Az otthoni javításoknál hasonló a helyzet: a megkérdezettek 65 százaléka szerint aranyat ér egy jó szakember telefonszáma, 64-64 százalék szerint nehéz gyorsan, illetve elfogadható áron megfelelő mestert találni. A háztartások 46 százalékában hónapok óta fennálló hiba van, ezek 30 százalékában több mint egy éve megoldatlan probléma. A szakembert keresők mindössze 34 százaléka járt eredménnyel elsőre, 17 százalék végül senkit nem talált. Akiknél az elmúlt két évben javítást végeztek, azok 35 százalékánál legalább egyszer hibásnak bizonyult a munka; a hibás munkával szembesülők 31 százaléka 150 ezer forintnál többet fizetett a helyrehozatalért.
Az autósok 53 százaléka tapasztalt elakadást vagy meghibásodást az elmúlt két évben. A bajba jutottak 15 százaléka a magas költséget, 14 százaléka a segítségre várást, 13 százaléka a segítő elérésének nehézségét nevezte legnagyobb bosszúságnak; 9 százalék négy óránál tovább várt. Elsőként 39 százalék a saját szerelőjét, 28 százalék ismerősét vagy családtagját kereste, a biztosító segélyvonalát mindössze 3 százalék hívta. A felnőtteknek csak 17 százaléka tudja pontosan, mit jelent az asszisztencia, a kötelező vagy casco biztosítással rendelkezők 38 százaléka pedig azt sem tudja, tartalmaz-e ilyet a szerződése.
Angyal Attila szerint kiegészítőként ezek a szolgáltatások jellemzően havi 500–2000 forintért érhetők el, más konstrukciókban eleve a főtermékhez tartoznak. Az önrésszel kapcsolatban különbséget tett önrész és szolgáltatási limit között: autómentésnél 70–80 ezer forintos limittel az esetek 95 százalékában ráfizetés nélkül megoldható a szállítás, egészségügyi konstrukcióknál viszont valódi önrész is előfordulhat. A felmérés szerint a válaszadók 56 százaléka fizetne a segítségért, munkáltatói juttatásként pedig az alkalmazottak 72 százaléka magánegészségügyi ellátást és időpontszervezést, 71 százaléka családtagokra kiterjedő egészségügyi juttatást, 53 százaléka otthoni szakemberküldést választana.
