Életveszélyes volt benne ülni, mégis milliók vezették
1957. november 7-én mutatkozott be a világ előtt a Trabant, a keletnémet autómárka, amely évtizedeken át meghatározta a szocialista országok közlekedését. A kétütemű járműből ma már csak elvétve találkozni az utakon, ám aki teheti, érdemes kipróbálnia – az élmény felejthetetlen. A motor pöfög, pöffent, berreg és kattog, attól függően, kinek milyen változat jutott.
A Trabant nem csupán a szocializmus terméke volt, hanem annak bizonyítéka is, hogy szinte a semmiből fel lehet építeni egy karosszériát, és komolyabb motor nélkül is el lehet jutni egyik helyről a másikra. A tervezők célja az volt, hogy a keletnémet polgároknak olyan járművet alkossanak, amely mintegy 600 kilogramm súlyú, műanyagból (duroplast) készül, kétütemű motor hajtja – kezdetben 18-23 lóerővel –, fogyasztása az elképzelések szerint 5,5 liter legyen száz kilométeren, ára pedig 4000 keletnémet márka, akkoriban mintegy 20-21 ezer forint. A cél az volt, hogy egy négyfős család kényelmesen elférjen benne, a csomagokkal együtt.
A kényelem azonban relatív fogalom: a Trabant minden volt, csak éppen kényelmes nem. Ellenben praktikus: kis helyen elfért, karosszériája könnyen tört, de legalább volt, ami törjön. Benne ülni életveszélyt jelentett, mégis milliók vezették.
Az első Trabantok gömbölyded formával készültek, a márka később ráncfelvarráson esett át, szögletesebb lett, de megőrizte ívelt elemeit. 1975-ben a 26 lóerős motorváltozat száz kilométeren már inkább 7-9 liter üzemanyagot fogyasztott, de elérte a száz kilométeres óránkénti sebességet, ha a gázpedált tövig taposták. Az ár a „fejlesztéseknek” köszönhetően folyamatosan emelkedett: Magyarországon 1975-ben, amikor az átlagkereset havi nettó 3000 forint volt, egy kétajtós Trabant 601 Limousine már 46 ezer forintba került, néhány éves Merkur-előjegyzést követően. Ma egy ős Trabant, a P50-es szinte aranyárban van, 5-6 millió forintot ér.
