Kínainak nem volt elég kínai, magyarnak sem magyar, de az ENSZ tárt karokkal várta
Budapesten született kínai szülők gyermekeként, gyakran tolmácsolt a családjának, sokáig mégis úgy érezte, egyik kultúrához sem tartozik igazán. Li Weirong ebből a kettősségből épített karriert: ma New Yorkban dolgozik, 24 évesen felkerült az osztrák Forbes 30 Under 30 listájára, felszólalt az ENSZ-ben, és saját kommunikációs módszert dolgozott ki a generációk közötti szakadék áthidalására.
A szakember szerint a generációk között korántsem akkora a különbség, mint sokan beállítják, a problémát inkább az okozza, hogy már azelőtt ítélkezünk egymás felett, hogy meghallgatnánk a másikat. A Z generáció nem akar dolgozni, a millennialok túl érzékenyek, a boomerek képtelenek alkalmazkodni – az efféle sztereotípiák a családi ebédektől a munkahelyekig mindenhol jelen vannak, a humor mögött azonban valódi feszültségek húzódnak.
Weirong története Budapesten kezdődött, ahová kínai szülei mintegy harminc évvel ezelőtt költöztek. Otthon magyarul és kínaiul beszéltek, a vacsoraasztalra mindkét konyha ételei felkerültek. A kettős identitás sokáig inkább nehézséget jelentett: kínai környezetben nem tartották eléggé kínainak, Magyarországon pedig nem érezte, hogy igazán magyarnak tekintik. Idővel rájött, hogy a két kultúra közötti állandó alkalmazkodás különleges készségeket is ad neki.
Az American International School of Budapest után a Bécsi Egyetemen tanult, mivel már fiatalon az ENSZ-nél szeretett volna dolgozni, Bécs pedig a világszervezet egyik központja. Egy év alatt megtanult németül, média- és kommunikációs képzésre járt, közben az ENSZ bécsi szervezeténél gyakornokoskodott, és elindította a Raw Culture nevű projektjét, amelyből később médiavállalkozás lett.
Pályakezdőként gyakran érezte úgy, hogy már a neve alapján beskatulyázzák, annak ellenére, hogy négy nyelven beszél. Később New Yorkba költözött, ahol a New York University Stern School of Business intézményében szerzett mesterdiplomát. Ma globális média- és stratégiai kommunikációval foglalkozik, előadott TEDx-rendezvényen és ENSZ-eseményeken, tagja a World Information Transfer igazgatótanácsának, és Connected néven saját podcastet indított.
A generációs vitákról szólva úgy véli, túlságosan szeretjük címkékkel magyarázni az emberek viselkedését. A különbségek jelentős része nem abból fakad, hogy alapvetően mások vagyunk, hanem a környezetből, amelyben felnőttünk. A munkahelyi súrlódások hátterében is gyakran eltérő kommunikációs szokások állnak: sok fiatal rendszeres visszajelzést szeretne, míg az idősebb vezetők az éves formális értékeléshez szoktak.
Saját tapasztalatait és a kommunikációs kutatásokat egy módszerbe foglalta: a World Information Transferrel közösen 2025-ben publikált C.L.A.R.I.T.Y. keretrendszer az angol clarity, vagyis világosság szóból származik. A betűk kommunikációs alapelveket jelölnek, köztük az aktív hallgatást, a gondolatok világos megfogalmazását és az empatikus kapcsolódást. A módszer legfontosabb üzenete, hogy ne azonnal reagáljunk, hanem először próbáljunk kapcsolódni a másik nézőpontjához.
Weirong szerint az empátia és a figyelmes hallgatás nem egyszeri döntések, hanem rendszeresen fejleszthető készségek, amelyeknek a mesterséges intelligencia terjedésével egyre nagyobb jelentőségük lehet.
