Fia erekciója döbbentette rá, hogy milyen közel a vég
Már játsszák a Vígszínház Házi Színpadán a Kedves bópeer…! című előadást, amelyet Zsótér Sándor állított színpadra Méhes László főszereplésével. A darab Déry Tibor kisregénye alapján készült, ősbemutatója 1976. október 1-jén volt a Vígszínházban Kapás Dezső rendezésében, Major Tamással a címszerepben.
A történet középpontjában Flóris áll, aki nehezen fogadja el az öregedést, az ezzel járó kínokat és a magányt, ezért hazahívja Svájcban élő fiát, Tamást. A fiú nem egyedül érkezik Budapestre, vele tart felesége, Catherine, aki új színt visz az öreg író életébe. Flóris szerelmes lesz menyébe.
Zsótér rendezésében a Házi Színpadot egy szőrméből készült arc uralja, az idős író sajátos portréjaként. A díszlet első pillantásra inkább egy barlangra emlékeztet, amelynek egyik bejárata a fény felé, az életbe, a másik pedig a túlvilágba vezet. A jelmezek egyszerre idézik meg a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki, valamint a hetvenes és nyolcvanas évek világát. A díszletért Ambrus Mária felelt, a jelmezeket Reiter Zita tervezte, az előadás zeneszerzője Lelkes Botond.
A darab egyszerre mély és kivételesen pikírt. A történet elején Flórist fia erekciója döbbenti rá, hogy a vég, az elmúlás egyre közelebb van. Az előadásban számos, az öregedéshez és az elmúláshoz kapcsolódó poén hangzik el, a szomorú és a vicces pillanatok egymást váltják. Nem minden poén ül azonban a színpadon, és az is lehet, hogy az elmúlás keserédességén a nézőnek sem mindig esik jól egy nagyot nevetni.
Az előadást Méhes László kiegyensúlyozott és profi játéka uralja, a szereplők kivétel nélkül színvonalas alakítást nyújtanak. A leglátványosabban mégis az előadás színfoltjának számító Balázsovits Edit és Liber Ágoston közös jeleneteiben mutatkozik meg, mintha nem működne folyamatosan a kémia a szereplők között. Érdemes kiemelni az öreg barátnőt alakító Izsó Éva játékának profizmusát és hitelességét, Szántó Balázs lubickol a fiú szerepében, Szász Júliának pedig kifejezetten jól áll Catherine karaktere.
Az ageizmus teljhatalmának idején a Kedves bópeer…! releváns, aktuális előadás, ám felemás élménnyel távozik róla a néző. Van benne valami végtelenül bosszantó, de legalább ennyire együttérzést keltő, ami azért fontos, mert ma talán éppen az idősekkel szemben vagyunk a legkevésbé együttérzőek. A Zsótér-féle előadás hibái legalább annyira tanulságosak, mint erényei: az elmúlás feletti keserűség töményen, ömlesztve esetenként fárasztó. Flóris testi vágyak nélküli szerelme sem emel fel sehová, hiszen arról szól, hogy ha az író testben már nem lehet fiatal, legalább lélekben maradjon az, még mielőtt itt a vég.
Déry Tibor kisregényéből a színpadi szöveget a rendező közreműködésével Ungár Júlia készítette.
