Leugrott cigiért, és eltűnt – mégsem a faképnél hagyott félnek van a legnehezebb dolga
Egy friss pszichológiai kutatás szerint a magyarázat nélkül eltűnő embereket gyakran erősebb bűntudat és lelkiismeret-furdalás gyötri, mint ahogyan azt a másik fél gondolná. A ghosting jelensége nem újkeletű: míg korábban valaki leugrott a sarki trafikba cigiért, majd soha többé nem tért vissza, addig ma a társkereső alkalmazásokban és csetprogramokban szívódnak fel sokan szó nélkül.
A legtöbben már vigasztaltak olyan barátot vagy barátnőt, akit aktuális randipartnere vagy kialakulóban lévő kapcsolatának partnere egyik pillanatról a másikra, mindenféle magyarázat nélkül hagyott faképnél. Ilyenkor először néhány óra, majd pár nap telik el, végül annyi idő, hogy a magára hagyott fél már nem is azt találgatja, mikor érkezik válasz az üzenetére, hanem azt, hogy egyáltalán él-e még a másik. Közben az illető továbbra is posztolgat, lájkolgat, és nyilvános eseményeken is feltűnik.
A Kaliforniai Egyetem, a Berkeley és a Cambridge-i Egyetem kutatói egy augusztus 31-én publikált tanulmányban vizsgálták meg a ghosting jelenségét egy eddig kevésbé kutatott szempontból. Nemcsak arra koncentráltak, mit él át az, akit szó nélkül parkolópályára tettek, hanem arra is, milyen érzések játszódnak le az eltűnő emberben. A Sophia Li, Coral Cseng és Juliana Schroeder nevéhez fűződő kutatás a Personality and Social Psychology Bulletin című tudományos folyóiratban jelent meg, és három különálló vizsgálat eredményeire épült, összesen 1146 résztvevő bevonásával.
Az első vizsgálatban 195 ember korábbi, valódi ghostingélményeit elemezték, a másodikban 601 résztvevő képzeletbeli helyzetekre reagált, a harmadikban pedig 350-en élő online interakciók során tanulmányozták a válasz nélkül hagyás következményeit. Az eredmények mindhárom vizsgálatban ugyanabba az irányba mutattak: a ghostolt résztvevők következetesen alábecsülték azt, hogy mennyire rosszul érzi magát az, aki nem válaszol nekik.
Az első kutatásban az ötfokú skálán mért bűntudat átlagos értéke 2,35 volt, miközben a ghostolt résztvevők mindössze 1,85-ös értékre becsülték ezt. A szomorúság esetében is hasonló különbséget találtak. A történetnek ugyanakkor van egy kevésbé romantikus része is: a szó nélkül lelépők a bűntudat mellett megkönnyebbülést is érezhetnek, aminek mértékét szintén alábecsülték a magukra hagyott résztvevők.
A kutatás különösen érdekes eredményt hozott azokban az esetekben, amikor a kommunikáció megszakítása nem tudatos döntés volt. A folyamat sokszor hétköznapibban kezdődik: valaki kap egy üzenetet, de éppen dolgozik vagy edz, ezért úgy dönt, hogy majd később válaszol, aztán elfelejti, és csak másnap jut eszébe reagálni, amit már kellemetlennek érez. Így ami eredetileg csak egy elfelejtett válasz volt, abból végül ghosting lesz – a ghostolt felek pedig nagy mértékben alábecsülik a másik rossz érzéseit ilyenkor is.
A kutatók azt is megvizsgálták, mi történik, ha valaki a felszívódás helyett legalább egy rövid üzenetet küld. Az eredmények szerint már egy olyan egyszerű válasz is mérsékelhette a félreértést, mint a sablonos „Bocsánat, ez most nem fog működni”. Nem kell tehát hosszú magyarázkodás és drámai búcsúlevél sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy rövid üzenet minden szakítási helyzetet megold, vagy hogy bárki köteles lenne fenntartani egy számára nem kívánatos kapcsolatot, de a kutatók szerint már egyetlen mondat is enyhítheti a szakító fél bűntudatát, az elszenvedő fél pedig kevésbé érzi magát sértettnek.
Az online ismerkedés és kapcsolattartás temérdek embernek segíti a boldogulását, mégis sokszor bosszantó, hogy a digitális kommunikáció a kapcsolatok megszakítását is megkönnyíti. Egyetlen üzenettel bárkit elérhetünk, de ugyanilyen könnyen dönthetünk úgy is, hogy többé nem reagálunk. A mostani kutatás alapján azonban az érzelmi következmények nem feltétlenül tűnnek el azzal együtt, hogy valaki bezárja a beszélgetésablakot: aki a konfliktust szeretné megúszni, végül a saját bűntudatával találja szembe magát.
Azt azonban érdemes óvatosan kezelni, hogy minden válasz nélkül maradt üzenet mögött egy titokban szenvedő, visszavágyó ember állna. A bűntudat ugyanis nem azonos a szerelemmel vagy a ragaszkodással, és a lelkiismeret-furdalás sem jelenti azt, hogy valaki szeretné újrakezdeni a kapcsolatot.
