Aragornként legendává vált, de a való életben egészen más utat választott
Vannak színészek, akik egyetlen szereppel örökre beírják magukat a filmtörténetbe. Viggo Mortensen számára Aragorn megformálása egyszerre jelentette a világhírnevet és a lehetőséget, hogy egészen más irányba induljon tovább. A Gyűrűk Ura-trilógia után nem a hollywoodi szuperprodukciók állandó főszereplőjeként építette tovább a karrierjét, hanem kockázatos drámák, független alkotások és személyes művészeti projektek felé fordult. A dán gyökerekkel rendelkező amerikai színész költőként, fotósként, zenészként, később pedig rendezőként is megmutatta magát.
Viggo Mortensen 1958. október 20-án született New Yorkban, dán apa és amerikai anya gyermekeként. Gyerekkorának egy részét Argentínában töltötte, így a spanyol nyelv és a dél-amerikai kultúra is meghatározóvá vált számára. Filmes bemutatkozása az 1985-ös A kis szemtanú című thrillerhez kötődik, amelyben Harrison Ford mellett kapott egy kisebb szerepet. Az 1990-es években olyan filmekben szerepelt, mint az Indián vér, az Angyalok háborúja vagy a Carlito útja. Ezekben a munkákban már megmutatkozott az a tulajdonsága, amely később a legjobb alakításait is meghatározta: nem a hagyományos hőst kereste, hanem az ellentmondásos, sérülékeny figurákat.
A nagy áttörést Peter Jackson A Gyűrűk Ura-trilógiája hozta meg számára. Aragorn szerepét 2001 és 2003 között három filmben alakította, és a száműzetésben élő vándorból a szabad népek vezetőjévé váló karakterrel a fantasyfilmek egyik legemlékezetesebb hősét teremtette meg. Mortensen komolyan vette a fizikai felkészülést, a kardforgatást és a figura belső fejlődését is. A forgatás alatt a jelmezét viselve a szabadban is aludt, hogy közelebb kerüljön a karakter életmódjához. A szerepet eredetileg a fia kedvéért vállalta el. A trilógia hatalmas nemzetközi sikert aratott, a befejező rész, A király visszatér többek közt 11 Oscar-díjat nyert.
A Gyűrűk Ura után Mortensen egyik legfontosabb munkakapcsolata David Cronenberg rendezővel alakult ki. A 2005-ös Erőszakos múlt egy családapa történetén keresztül vizsgálta az identitás és az erőszak kérdését. Két évvel később az Eastern Promises – Gyilkos ígéretek című bűnügyi drámában egy orosz maffiaszervezet világába kalauzolta el a nézőket, alakításáért Oscar-díjra jelölték. Cronenberg később a Veszélyes vágy című filmben Sigmund Freud szerepét bízta rá.
Filmográfiája a fantasy és a bűnügyi drámák mellett számos olyan alkotást tartalmaz, amely a hagyományos hollywoodi történetmesélés határait feszegeti. Az út reménytelen posztapokaliptikus világában egy fiát védelmező apát játszott, majd a 2016-os Captain Fantastic újabb Oscar-jelölést hozott neki. Két évvel később a Green Book – Útmutató az élethez ismét szélesebb közönséghez juttatta el munkásságát, az alkotás elnyerte a legjobb film Oscar-díját, a színész pedig harmadik jelölését kapta.
A független filmek iránti elkötelezettsége nem merül ki a szerepválasztásaiban. 2002-ben megalapította a Perceval Presst, ami könyveket, művészeti albumokat és kevésbé ismert művészek munkáit jelenteti meg. Saját verseket, fotókat, festményeket és zenei kiadványokat is készített. 2020-ban mutatkozott be rendezőként a Falling című családi drámával, amelynek forgatókönyvét is ő írta. Négy évvel később a The Dead Don’t Hurt című westernnel tért vissza a kamera mögé, amelyben rendezőként, forgatókönyvíróként, zeneszerzőként és színészként is közreműködött.
Három Oscar-jelölése ellenére viszonya a díjakhoz inkább távolságtartó: nem a díjátadók jelentik számára a karrier legfontosabb mércéjét. A független mozi helyzetéről is rendszeresen beszél, egy interjúban a kisebb költségvetésű filmek finanszírozási és forgalmazási nehézségeire hívta fel a figyelmet, különösen arra, hogy a streamingplatformok térnyerése mellett egyre nehezebb valódi mozis bemutatót biztosítani az ilyen alkotásoknak. Legújabb projektjében, a Szabó István által rendezett Gyertyák csonkig égnek című Márai Sándor-adaptációban Ralph Fiennes mellett alakít főszerepet.
Viggo Mortensen pályája azért különleges, mert a világhírnév után sem érezte szükségét annak, hogy újra és újra ugyanazt a sikert lovagolja meg. Aragornként egy egész generáció emlékezetébe égett bele, de azóta is olyan szerepeket és alkotói feladatokat vállal, amelyekben új oldalát mutathatja meg. Nem a hollywoodi sztárélet látványos kellékei, hanem a művészi szabadság, a kíváncsiság és a történetek iránti tisztelet határozzák meg.
