Sandro Mazzola Budapesten lőtte élete gólját
Meghalt Sandro Mazzola, a hatvanas évek Grande Interjének legendás alakja. A nyolcvanhárom éves korában elhunyt olasz futballsztár olyan meghatározó szereplője volt a calciónak, akinek neve összeforrt az Internazionale aranykorszakával.
A Sarti – Picchi – Burgnich, Guarneri, Facchetti – Bedin, Suarez, Corso – Jair, Mazzola, Domenghini összeállítású csapat a világ minden valamirevaló szurkolójának fejében élt, s a garnitúrát Mazzola testesítette meg. Noha a spanyol Luis Suarez egyszer első, kétszer második lett az Aranylabda-szavazáson, míg a nálunk Mazsolának becézett olasz ideálnak be kellett érnie egyetlen második hellyel.
Mazzola igazán jó családból származott: édesapját, Valentinót a Grande Torino vezéralakjaként tisztelték. A hírességek gyerekének sorsa rendszerint nehéz, az utódok többnyire meg sem közelítik szüleik pályáját, de Sandro felért arra a szintre, amelyre a papa emelkedett. Miként a legeslegnagyobbak, három volt az egyben: egyaránt ragyogóan cselezett, irányított és érezte a kaput.
Első BEK-döntőjében két gólt lőtt a Real Madridnak. A találkozó után Puskás Ferenc odament hozzá, és neki adta a mezét, mondván: játszottam apád ellen, méltó vagy hozzá. Aznap este Mazzola kétszer nyert.
Az ifjú Mazzola úgy debütált a válogatottban, hogy 1963-ban az olasz csapat 3:0-ra legyőzte az 1958-ban és 1962-ben egyaránt világbajnok brazilokat a San Siróban. Bemutatkozása az Interben szintén a futballtörténelem része maradt: a Juventus–Internazionale rangadót Carlo Gambarotta játékvezető fél óra elteltével lefújta, mert akkora volt a tömeg, hogy a közönség benyomult a pálya mellé. A szabály szerint ilyenkor a vendégcsapat kapta a két pontot 2:0-s gólaránnyal, ám az olasz szövetség fellebbviteli bizottsága újrajátszást rendelt el. A találkozóra az Inter az ifjúsági csapatát küldte Torinóba tiltakozásul, és a mérkőzés tragikomédiába fordult: a Juventus 9:1-re győzött, az egyetlen milánói gólt a tinédzser Mazzola szerezte tizenegyesből.
Az 1966. december 8-án rendezett Vasas–Internazionale BEK-meccsen mindkét gólt ő szerezte. Az egyiket úgy, hogy szlalomja végén gondosan lefektette Varga László kapust, eközben Mészöly Kálmán vágtatott a gólvonal felé, ám Mazzola lövőcselt mutatott, és megállította a labdát, a szintén világklasszis Szőke Szikla pedig kidöntötte a kaput. A La Gazzetta dello Sport búcsúcikke szerint ez volt pályafutása legszebb gólja, pedig előfordult, hogy hatszor érintette a labdát a levegőben, mielőtt a svájci kapuba küldte volna Bernben.
Mazzola BEK-győztes volt 1964 után 1965-ben is, emellett még kétszer BEK-döntős, Világ Kupa-győztes mindkét BEK-diadal évében, Európa-bajnok 1968-ban és vb-döntős 1970-ben. Aki látta a mexikóvárosi Olaszország–NSZK elődöntőt, sohasem felejti el, miként a brazil–olasz döntőt sem. Azon a csúcstalálkozón az is peches volt olasz szempontból, hogy az azúrkékek a minden idők legjobb futballcsapatának tartott brazil válogatottal kerültek szembe.
Az Interben 417 bajnokit, a válogatottban 70 mérkőzést játszott, de ez korántsem árul el mindent arról, milyen labdaművész távozott most nyolcvanhárom évesen. A fiú hetvenhét esztendővel a supergai tragédiát követően elment az apja után.
