Krasznahorkai László szerint Magyar Péter tette elképzelhetővé az elképzelhetetlent
Krasznahorkai László szerint a magyarok túl gyorsan kezdtek el kritikusan viszonyulni a Tisza-kormányhoz, miközben Magyar Péter szerepét történelmi jelentőségűnek tartja. „Méltánytalanok a magyarok a Tisza-kormánnyal. Egyszerűen többet érdemelnek a tiszások, sokkal többet érdemelnek, türelmet érdemelnek” – fogalmazott a Partizánnak adott interjúban.
A Nobel-díjas író több mint kétórás életútinterjút adott Gulyás Mártonnak. A beszélgetés során a Sátántangótól és az ügynökaktáktól a magyar közéleten és a Tisza-kormányon át Nádas Péterig számos témát érintett.
Az interjú egyik hangsúlyos szála Tarr Béla volt. Krasznahorkai felidézte több évtizedes alkotói kapcsolatukat, A londoni férfi idején kialakult konfliktusukat, és elmondta, melyik közös filmjüket tartja a legjobbnak. Azt is egyértelművé tette, hogy Tarr nélkül nem szeretné, ha újabb film készülne a műveiből.
A Sátántangó kapcsán azt mondta, a regény kiszolgáltatott szereplőinek képzetlensége és az oktatás hiánya nem jelenti azt, hogy ne lennének tisztában saját életükkel. „Más a képzetlenség és az oktatás teljes hiánya és az ebből eredő kiszolgáltatottság, de minden ember tudja, hogy miben él, ki ő, mit csinált, mit rontott el” – fogalmazott.
A több évtizedes együttműködés nem volt konfliktusmentes. Krasznahorkai szerint igazán komoly összetűzésük A londoni férfi készítésekor volt. Miután megnézte az első leforgatott anyagot, közölte Tarrral, hogy szerinte a filmet sem kellene már elkészíteni. „Teljesen kiakadtam, és elrohantam” – idézte fel. Arra azonban nem számított, hogy a rendező ezután még elkészíti A torinói lovat, amelyet Krasznahorkai a legjobb közös filmjüknek tart.
A magyar közéletről szólva Krasznahorkai azt mondta, nem akar „vátesze lenni ennek a honnak”, Magyar Pétert azonban végül ebbe a kategóriába sorolta. „A vátesz fáklyás ember. A sötétben. Én nem politikai személyként látom őt. Olyan közhangulat teremtődött meg, amelyben már csak ez a szikra kellett, aki ő volt, és a teljesen elképzelhetetlen elképzelhetővé vált” – mondta.
A korábbi politikai rendszert autokráciának nevezte, a változásról pedig azt mondta, szerinte „népharag volt, nem választás”. Felidézte, hogy Olaszországban szavazott, és már a voksolásra várók között olyan eufóriát tapasztalt, amelyből számára egyértelmű volt, hogy valami megváltozott.
Krasznahorkai a Tisza-kormányt érő bírálatokat is szóvá tette. „Mi az, hogy eddig Magyar Péter tényleg teljesíti az ígéreteit? Eddig senki nem volt képes annak a töredékére sem, amit Magyar Péter megcsinált” – fogalmazott.
Beszélt Orbán Viktor Nobel-díj utáni reakciójáról is. Felidézte, hogy a miniszterelnök egy nyilvános megszólalásában az „első gyulai Nobel-díjasként” hivatkozott rá, amit kifejezetten sértőnek érzett. A gratulációt később levélváltás követte, amelyet Krasznahorkai formálisnak nevezett.
Az interjú végén arról is beszélt, hogy Tarr Béla nélkül nem kíván újabb adaptációban részt venni. Arra a kérdésre, hogy ez azt jelenti-e, hogy nem lesz több film a műveiből, azt válaszolta: „Nem. Az én életemben biztos nem.” Hozzátette, szeretné, ha a gyermekei se adhatnák át a megfilmesítési jogokat. Arra, hogy miért zárkózik el az újabb adaptációktól, röviden azt válaszolta: „Nem szeretem a filmeseket.”
