Szemfényvesztés a futballelemzésben – mások tudásából építenek szakmai karriert
A nyilvános futballelemzés az elmúlt években több területen félrement. Két jelenség különösen szembetűnő: az adatok gyakran felesleges vagy nem megfelelő módon történő használata, valamint az, hogy egyre többen emelnek át mások szellemi termékéből, sajátos gondolatmeneteiből és nyelvkincséből megfelelő forrásmegjelölés nélkül.
A szerzők egy részének munkáiban egyre gyakrabban megfigyelhető, hogy minél több fejlett adatalapú metrika és statisztikai mutató kerül egy mondatba vagy bekezdésbe, annál szakmaibbnak tűnik maga az elemzés. A több adat azonban önmagában nem jelent mélyebb szakmai tartalmat. A kérdés az, hogy az adatok segítségével valóban közelebb visszük-e a közönséget a játék valós megértéséhez, vagy csupán a szakmai mélység látszatát teremtjük meg.
Az adat nem helyettesítheti a gondolkodást
A futballelemzés nem attól válik szakmává, hogy valaki hozzáfér egyre több adathoz, használ egyre több mérőszámot, vagy rendszeresen publikál grafikonokat, videókat és elemzéseket. A probléma akkor kezdődik, amikor ez az eredetileg kisegítő szerepet betöltő eszköz átveszi az elemző helyét, és maga az adat válik a gondolatmenetté. Az adat önmagában három alapvető kérdésre nem ad választ: nem magyarázza meg, hogy egy esemény miért következett be, miért ismétlődik, és miért szűnik meg vagy marad el. Az adat az elemzésben kiegészítő és alátámasztó eszköz lehet, nem pedig annak kiindulópontja.
Egy mérkőzés követése során szinte minden adathoz hozzáférhetünk: kamerák, drónok, szenzorok és GPS-monitorok több millió adatot rögzítenek. Az adatok fontosak, de a tudást, a tehetséget és az átfogó, rendszerszintű gondolkodást nem pótolják. Az elemző felkészültsége abban mutatkozik meg, hogy a milliónyi információból ki tudja szűrni azt az egy-két releváns elemet, amely valóban megragadja a lényeget.
Divatos szakkifejezések a mélység látszatáért
Az utóbbi időben egy újabb jelenség is megfigyelhető: a szerző saját gondolatai helyett egyre több, ellenőrizhetetlen forrásból átemelt, mégis saját gondolatként megjelenített tartalom jelenik meg. Ezzel párhuzamosan bizonyos divattá lett szakkifejezésekből próbálnak minél többet beépíteni egyetlen mondatba. A terminológiák mennyisége könnyen a szakmai mélység látszatát keltheti, miközben a mögötte álló gondolati rendszer nem feltétlenül jelenik meg. Ahogyan az adat önmagában nem elemzés, úgy a szakkifejezések halmozása sem jelent önmagában szakmai gondolkodást.
Ma egyes elemzések ontják magukból azokat az erőltetett kifejezéseket, amelyeknek sok esetben kiváló magyar megfelelőjük is létezik. Olyan fordulatok váltak trendivé, mint az „olvassa a játékot”, a „negatív fázisba történő átmenet”, a „taktikai harmónia”, az „aszimmetrikus hadrend” vagy a „többdimenziós futball”. Ezek mögött eredetileg egy-egy szakmai megközelítés nyelvi eszköze állt, mára azonban sok esetben fontoskodóvá és erőltetetté váltak, használatukból eltűnt a megfelelő szövegkörnyezet. A szavak megmaradtak, gyarapodtak, de éppen az a lényeg veszett el, amiért egyáltalán használni hivatottak őket.
Az eredetiség és a forrásmegjelölés kérdése
Nem feltétlenül az jelenti az eredetiséget, hogy valaki minden gondolatot a semmiből teremt meg. A szakma természetes része, hogy egymástól tanulunk, hatással vagyunk egymásra, és továbbgondoljuk a hallottakat. De az átvétel és a saját gondolatként történő feltüntetés között van egy fontos különbség: a forrás megjelölése. Több esetben fordult már elő, hogy egy podcastadásban elsőként elhangzó információkat híradások forrásmegjelölés nélkül vettek át, vagy hogy egy hirdetési szlogent mások gyakorlatilag szó szerint emeltek át hivatkozás nélkül. Hasonló történt, amikor egy külföldön tartott angol nyelvű előadást egy kolléga gyakorlatilag egy az egyben adott elő sajátjaként.
Másoktól gondolatokat, megfogalmazásokat és ötleteket átvenni bárki tud. A szakmai különbség ott kezdődik, hogy mit kezdünk azzal, amit másoktól tanulunk: továbbgondoljuk, vagy levesszük róla az eredeti szerző nevét, és saját gondolatként tesszük közzé. Ez már szakmai és etikai kérdés. Az átvett kifejezések segítségével egy kevésbé választékos szerző is könnyen keltheti eredetibb, gazdagabb szakmai nyelvezet látszatát, miközben a munka már nem a saját valós nyelvi képességeit tükrözi.
A hitelességet nem lehet megvenni és nem lehet lemásolni; azt a szakma szemében hosszú évek valós, gyakorlati munkájával lehet kivívni. Az elemző értéke nem az adatok halmozásában van, hanem az előrelátásban és a folyamatok megértésében, abban, hogy képes-e valós összefüggésekre felhívni a figyelmet, és átfogóan tanít-e gondolkodni. A szakma egyik legnagyobb kihívása, hogy képes lesz-e felismerni, értékelni és védeni a valódi szerzői tehetséget, tudást és eredetiséget egy olyan világban, ahol másolással egyre könnyebb hasonló színvonalúnak látszó tartalmat előállítani.
