Digitális lincselés az ügynökakták megnyitása után
Magyar Péter miniszterelnök az ügynökakták egy részének nyilvánosságra hozatalát bejelentve arról beszélt, hogy a múlt traumáit nem elhallgatni kell, hanem feltárni és megbeszélni, hogy elkezdődhessen a társadalmi gyógyulás és megbékélés folyamata. A gyakorlatban azonban eddig épp az ellenkezője valósult meg.
A nyitottaktak.hu adatbázisán keresztül az emberek nemcsak saját családjuk, hanem mások múltjában is kutakodhatnak. Alighogy megnyíltak az akták, a közösségi médiát elárasztották a 6-os kartonok, megkezdődött a nevek utáni keresgélés, az egymásra mutogatás és a vádaskodás. Többen valóságos nyomozásba kezdtek, hogy megtudják, szerepel-e valamelyik ismerősük, közéleti szereplő vagy politikai ellenfelük a nyilvántartásokban. Az évtizedek óta lezáratlan történelmi kérdésből pillanatok alatt közösségi médiás adok-kapok lett, amelyben a dokumentumok megértésénél fontosabbnak bizonyult, ki tudja a másikat kellemetlenebb helyzetbe hozni.
Valóban fontos lenne, hogy a kommunista állambiztonság dokumentumai a lehető legteljesebb mértékben megismerhetővé váljanak, és a rendszerváltás óta eltelt több mint három és fél évtized alatt lett volna idő a múlt tisztázására. Ám egészen más dolog a történelmi igazság feltárása, mint amikor kellő előkészítés nélkül hatalmas mennyiségű érzékeny adatot zúdítanak a nyilvánosságra. Attól még, hogy valakinek a neve szerepel egy állambiztonsági nyilvántartásban, nem feltétlenül tudjuk, mit tett, milyen körülmények között került oda. A beszervezettek között is lehettek megzsarolt, megfélemlített, kényszerhelyzetbe hozott emberek.
Lezsák Sándor esete megmutatta, hogy a problémák nem merülnek ki a dokumentumok félreértelmezésében. Az egykori országgyűlési alelnök neve hálózati személyként jelent meg az adatbázisban, majd az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára elismerte, hogy informatikai hiba történt: Lezsák valójában megfigyelt személy volt. A levéltár és Magyar Péter is elnézést kért. Kiderült, hogy nem egyedi esetről van szó: többen is felkerültek az adatbázisba, akik szintén megfigyeltek voltak, nem együttműködők.
Többen felvetették, hogy Cseh Gergő Bendegúznak, a levéltár főigazgatójának le kellene mondania. A felelősséget azonban hiba lenne kizárólag az intézményre hárítani: a levéltárosoknak rendkívül rövid idő alatt kellett hatalmas mennyiségű dokumentum feldolgozásával megbirkózniuk, a közzététel időzítéséről és politikai kereteiről pedig nem ők döntöttek. A kormányzatnak tudnia kellett volna, hogy ekkora mennyiségű érzékeny dokumentum felelős nyilvánosságra hozatala alapos szakmai előkészítést és a lehetséges következmények mérlegelését igényli.
A cél továbbra is az kell legyen, hogy higgadtan szembenézzünk a múltunkkal, megkülönböztessük az áldozatokat az elkövetőktől, és helyreállítsuk az adatbázis iránt megrendült bizalmat. A történelmi igazságtételt sutba vágjuk azzal, ha újabb igazságtalanságokat követünk el.
