Megvan az első magyar női katona, aki teljesítette az amerikai tengerészgyalogság brutális képzését
Böröcz Nóra őrmester, az MH 1. vitéz Reviczky László Területvédelmi Ezred kiképző altisztje első magyar nőként teljesítette az amerikai tengerészgyalogság nagy presztízsű kiképzői programját. Az őrmester az Egyesült Államokban sikeresen elvégezte a Parris Island-i Drill Instructor School 11 hetes képzését, ezzel az első magyar női katona lett, aki teljesítette az amerikai tengerészgyalogság kiképzői képzését.
Az őrmester a honvédség hivatalos honlapjának adott interjúban kifejtette: „A legtöbbet a »drilleket« gyakoroltuk, amelyek parancsok kiosztásával és egy szakasz folyamatos vezetésével járnak. Ezeket parancsnokként és végrehajtóként is megtapasztaltuk. Négy napon keresztül egy kiképző század mindennapjaiba is bekapcsolódtunk, így közvetlenül láthattuk, hogyan működik mindaz, amit a képzésen tanultunk. A programban rengeteg testnevelés és fizikai feladat volt. Különböző akadálypályákat teljesítettünk, és úgynevezett bátorságpályákon is végigmentünk. A vízi túlélés különösen hangsúlyos része volt a képzésnek, ennek több szintjét is teljesítenünk kellett. Részt vettünk több menetgyakorlaton is, ahol főként az alakzatok igazítását gyakoroltuk. Emellett alaki fogásokat, fegyverkezelést, történelmet és vezetési ismereteket is tanultunk.”
Böröcz Nóra részletekbe menően beszélt a képzésről: „Nagyon intenzív 11 hét volt. Nemcsak a hatalmas hőség és a magas páratartalom miatt, hanem azért is, mert egy teljesen más katonai környezetbe kerültem. Mások a szokások és az íratlan szabályok, mint nálunk. Nekem ez nagy kihívást jelentett. Fel voltam rá készülve, hogy fogok hibázni, de a gyakorlatban ezt mindig sokkal nehezebb átélni. Ehhez kapcsolódóan sokszor elhangzott két mondat: »Getting comfortable with being uncomfortable«, vagyis meg kell tanulni otthonosan mozogni a kellemetlen, kényelmetlen helyzetekben. A másik pedig az »Embrace the suck«, ami szabadabban úgy fordítható: élvezd, hogy szívás. Arra utal, hogy nem érdemes menekülni a nehéz helyzetek elől, hanem el kell fogadni, hogy ezek a fejlődés részei. Külföldiként ráadásul megjelenik egyfajta imposztorérzés is. Más egyenruhában vagy, más háttérrel érkezel, és ami másnak ott természetes, az neked új. Ezzel az érzéssel is meg kell tanulni együtt élni.”
Az őrmester hangsúlyozta: „Összességében nagyon sok segítőkész ember vett körül. A kiképzők is türelmesek voltak, és amikor több információra volt szükségem, vagy szerettem volna jobban megérteni az összefüggéseket, válaszoltak a kérdéseimre. Ugyanakkor mindenki hatalmas nyomás alatt volt. Rengeteg feladatnak és elvárásnak kellett megfelelni, ezért kevesebb idő és energia jutott arra, hogy a másik problémáival foglalkozzunk. Ennek ellenére nagyon jó embereket ismertem meg, és ezekért a kapcsolatokért mindig hálás leszek.”
Negyvenhatan kezdték, huszonnégyen fejezték be
Böröcz Nóra hangsúlyozta: „Én ezt elsősorban nem nőként, hanem katonaként csináltam végig. Az, hogy sikerült teljesítenem a képzést, igazából még most is nehezen tudatosul bennem. 46-an kezdtük el, és végül 24-en fejeztük be. Ráadásul mindenki úgy érkezett, hogy tudta, mire vállalkozik, és fizikailag, valamint mentálisan is készült a kihívásra.”
Az őrmester azoknak, akik a jövőben erre vagy egy hasonló képzésre szeretnének jelentkezni, azt tanácsolta, hogy amire csak lehet, készüljenek fel már itthon. „Ha pedig már kint vannak, merjenek hibázni és merjenek kérdezni. Lesznek nehéz időszakok, és egy idegen környezetben nem várhatja el az ember magától, hogy mindenben ő legyen a legjobb. Éppen ezért fontos, hogy észrevegyük és megéljük a sikereket is. Nekem ilyen volt például a vízi túlélési feladat, ahol a csapatból a legjobban teljesítettem. Az ilyen pillanatok sokat adnak az embernek, különösen akkor, amikor folyamatosan a saját határait feszegeti” – húzta alá az őrmester.
