Izraelben lezajlottak a választások, de az ország sorsa máshol dőlhet el

Izraelben lezajlottak a választások, de az ország sorsa máshol dőlhet el

által Norbert S
0

Izraelben lezajlottak a választások, de az ország sorsa máshol dőlhet el

Hónapok óta foglalkoztatta Izraelt, a zsidó világot és a nemzetközi közvéleményt az izraeli választások várható eredménye. A közvélemény-kutatások és a kulisszák mögötti alkuk alapján sokan próbálták megjósolni, ki lehet az ország következő miniszterelnöke, és hogyan alakulnak október 27-e után a Kneszet erőviszonyai. A legnagyobb visszhangot azok a párhuzamok keltették, amelyek a mintegy 19 éve kormányon lévő Benjamin Netanjahu esélyeit más, hosszú ideig hatalmon lévő politikusok sorsával vetették össze.

A valódi tét azonban nem a kormányfő személye, hanem Izrael puszta létezése: az, hogy önálló államként képes-e megkapaszkodni, lehetőleg évszázadokra. Ezért a közvélemény-kutatások helyett eligazítóbb olvasmánynak bizonyulnak a kétezer évvel ezelőtt keletkezett Josephus Flavius-művek, különösen az időszámításunk szerinti 75 körül írt A zsidó háború. A hely és az idő alapvető meghatározó: a Földközi-tenger menti keskeny sáv a nagy birodalmak határvidéke, ütközőpontja, a jelen pedig újfent a nagy birodalmak átrendeződésének kora.

Az izraeli választás éjszakáján az exit pollok és a kommentátorok zavarodott magyarázatai egy folyamatot rajzoltak ki, amely a „sinuj”, a változás programjának vereségében csúcsosodott ki, amikor Netanjahu hajnali háromkor színpadra lépett. Netanjahu hatalmon maradása saját képességeinek, alkukészségének és az ország társadalmi megosztottságának köszönhető; Izraelben nem diktátor és nem diktatúra van, a miniszterelnököt a médiában rendszeresen bírálják következmények nélkül.

A patthelyzetet eredményező választás nyomán megalakult a 26. Kneszet, de továbbra is fennáll az új választás veszélye. Az együttműködést kizáró tényezők közé tartozik a Netanjahuval és az arab pártokkal szembeni mély ellenérzés, valamint az ultraortodox zsidó közösség tagjainak kötelező katonai szolgálata körüli, évtizedek óta megoldatlan vita. Az arab pártok eddig példátlanul erős, 19 mandátumos térnyerése a 120 fős Kneszetben szintén meghatározó; az arab állampolgárok Izrael lakosságának mintegy ötödét teszik ki.

Josephus Flaviusnál olvasható, hogy a halálos ostromgyűrűbe zárt Jeruzsálemben a különböző zsidó csoportok egymás ellen is harcoltak, ezzel is elősegítve saját pusztulásukat. A modern Izrael létezése sem kizárólag az izraeliek kezében van: a nagyhatalmak egymásnak feszüléséből az ország ezúttal sem maradhat ki. A huzamosabb túlélésre akkor nyílhat esély, ha Irán valamilyen úton-módon megfosztatik nukleáris kapacitásától, amelyet az izraeli fenyegetettség egyik legsúlyosabb forrásának tartanak.

Az izraeli arabok választási részvétele kétféleképpen értelmezhető: egyesek az Izraellel szembeni politikai szembenállás megnyilvánulását látják benne, mások az izraeli állampolgári közösséghez tartozás igényét. Az államelnök a Netanjahu-ellenes blokk vezetőjét bízta meg a kormányalakítással, ami még a jelenlegi ügyvezető miniszterelnökség végét sem jelenti. A régi birodalmi nagyság felélesztéséről álmodó erők számára Izrael létezése akadályt jelent, s az ország eltávolítása egyes ambíciók számára nagy ígéret is egyben. A Szentföld fenyegetettségének soha nem lesz vége; legfeljebb az a kérdés, mikor következik az újabb forduló.

Ezt is kedvelheted