Török Gábor benézte, mit ad Unger Anna Magyar Péternek

Török Gábor benézte, mit ad Unger Anna Magyar Péternek

által Norbert S
0

Boros Tamás: Török Gábor benézte, hogy Unger Anna mit ad Magyar Péternek

Török Gábor politikai elemző szerint Unger Anna, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke komoly kommunikációs segítséget adott a nehéz helyzetben lévő Fidesz–KDNP-nek. A politológus azt követően fogalmazta meg véleményét, hogy Unger egy interjúban arról beszélt: a Seszták-ügyben megtalált, mintegy 6,5 milliárd forint értékű készpénzen „senkinek az óvodai jele nincs rajta”, ezért egyelőre nem tudják megmondani, kié a pénz.

Török szerint ez a kijelentés a parlamenti ülés előtt muníciót adott a jobboldalnak, amely így arra hivatkozhat, hogy maga a hatóság sem tudja bizonyítani, kihez tartozik a megtalált vagyon.

Boros Tamás szerint ez az értelmezés első hallásra logikus, valójában azonban téves. Nem azért, mert Unger Anna mondata ne lenne felhasználható a Fidesz kommunikációjában – a jobboldali politikusok és véleményformálók azonnal reagáltak is rá. Hanem azért, mert Török egy huszadik századi politikai kommunikációs logikából indul ki: eszerint egy vitában az a fél kerül előnybe, amelyik használható érvet kap.

A mai nyilvánosságban azonban az erőviszonyok nem azon múlnak, ki tud egy-egy mondatot a saját javára fordítani, hanem azon, ki jelöli ki a pályát, és ki kényszerül arra, hogy újra meg újra a másik szabályai szerint játsszon.

A szerző szerint Magyar Péter kétharmados győztesként, a végrehajtó hatalom birtokában nem egyszerűen kormányoz, hanem berendezi a politikai színpadot is. Amikor plüss Kisvakondot visz az ülésterembe, „Cosa Nostrá”-nak vagy „börtönválogatottnak” nevezi a Fidesz–KDNP képviselőit, és mandátum-visszaadásra szólítja fel őket, pontosan tudja, hogy azok nem fognak felállni és kisétálni a teremből. Nem eltüntetni akarja őket, hanem benntartani a játékban.

A Fidesz – miközben Deutsch Tamás „kamuszínházról” beszél, Rétvári Bence elhatárolódik a lefoglalt készpénztől, Orbán Viktor pedig az „önkénykormányzás” elleni harcról beszél – minden alkalommal felveszi a kesztyűt, és eljátssza a rá osztott figurát.

Boros Tamás szerint a jobboldal identitásának egyik legfontosabb építőköve évek óta a folyamatos védekezés, a megtámadottság és az üldözöttség élménye. A képviselők látványos felháborodása így önként vállalt kényszerpálya, amelyben a helyzet mindkét fél számára sajátos játszmává áll össze.

A szerző szerint a Fidesz a megtámadottság szerepéből építi újra politikai karakterét, miközben felmenti magát a valódi szembenézés alól. A verbális adok-kapok tökéletesen illeszkedik a párt belső igényeihez.

Boros Tamás úgy véli, a Fidesz politikusai az „óvodai jel” hiányát lobogtatva saját maguk mondják el újra és újra a közvéleménynek, hogy a Seszták-ügyben 6,5 milliárd forintnyi készpénzt találtak – erdőben, széfekben, madáretetőben. Védekezésükkel tehát pontosan azokat a képeket tartják napirenden, amelyeket a legkevésbé szeretnének a köztudatban hagyni.

A szerző szerint az áldozatszerepből nem lehet újra domináns politikai erővé válni. A sértett, megtámadott pozíció legfeljebb arra alkalmas, hogy összetartsa a legelkötelezettebb kemény magot, de növekedni és új választókat megnyerni belőle képtelenség. A Fidesz így valójában időt húz: amíg nincs kész politikai válaszuk az új helyzetre, ez a folyamatos védekezés nem a visszatérés stratégiája, csupán időnyerés a túléléshez.

Boros Tamás végül amellett érvel, hogy Török Gábor elemzése ott csúszik félre, ahol a használható érvet összetéveszti a politikai előnnyel. Unger Anna mondata adott ugyan egy kapaszkodót a Fidesznek, de valahányszor a párt politikusai erre hivatkoznak, saját maguk emelik ki a miniszterelnök által keretezett korrupciós történetet a nyilvánosság előtt. A legnagyobb csapda ugyanis nem az, ha az ellenfél mond valami kellemetlenet, hanem az, ha eléri, hogy akkor is róla beszélj, amikor azt hiszed, éppen magadat véded.

Ezt is kedvelheted