Riasztó ütemben tűnnek el a magyar éttermek
Az étterembezárások mögött egyszerre húzódik meg a magyarok szűkös mozgástere, a vidék leszakadása és az étkezési szokások átalakulása. Olyan vendéglátóhelyek is eltűnnek, amelyek fennmaradását korábban senki sem kérdőjelezte meg.
Egy étterem akkor is bezárhat, ha a szakács jól főz, a pincér figyelmes, és a vendég elégedetten távozik. Elég, ha ugyanez a vendég legközelebb csak fél év múlva engedheti meg magának, hogy visszatérjen.
Ugyanazok a válságok, más következmények
2019-ben még több mint 31 ezer melegkonyhás egység működött Magyarországon, 2025-ben már alig 28 ezer, ami 11,7 százalékos csökkenést jelent. Ez a nyitások és megszűnések egyenlege.
Összehasonlításképp Ausztriában 2019-ben 39 180 egységet számoltak, tavaly 38 848-at, ami mindössze 0,8 százalékos zsugorodást jelent. A hazai visszaesés aránya közel tizenötszörös.
A járvány és az energiadrágulás mindkét országot érintette, a vendéglátóhelyek állománya azonban egészen eltérően reagált. Ez arra utal, hogy a külső sokkok mellett az is meghatározó, milyen erős hazai keresletre támaszkodhatnak a vállalkozások.
A követett éttermektől 10–20 százalékos forgalomcsökkenésről hallani. Ha kevesebb vendég jön, a bérleti díj, a személyzet és az üzemeltetés költsége nem csökken ugyanilyen arányban.
A minőség önmagában nem teremt keresletet: egy jó konyhának is kell annyi visszatérő vendég, amennyi eltartja a személyzetet és fedezi a működést.
Az átlag nem ül be vacsorázni
Az átlagjövedelem nem azt mutatja, mennyiből él a legtöbb ember: a kiugróan magas jövedelmek akkor is felhúzhatják, ha a többség jóval alatta marad. Magyarországon az emberek mintegy kétharmadának jövedelme elmarad az átlagtól.
A 2023-as adatok a magyar, román és bolgár lakosságot az uniós jövedelmi eloszlásban helyezték el, a helyi árszínvonalat figyelembe véve. Az európai alsó középosztály belépési szintjét az uniós rangsor alsó 20–25 százalékának környékére helyezve a magyarok hozzávetőleg kétharmada ez alatt marad.
Valaki a magyar társadalmon belül már viszonylag kedvező helyzetben lehet, miközben európai összevetésben még mindig szűkös a fogyasztási mozgástere.
A drágaság csapdája
Ha a vállalkozó úgy látja, hogy a társadalom alsó kétharmada legfeljebb kivételes alkalmakkor lesz vendég, akkor a felső két-három jövedelmi tizedre rendezkedik be. Így alakulhat ki az ördögi kör: a kevés vendég magasabb árat tesz szükségessé, a magasabb ár pedig újabb vendégeket tart távol.
A számla a magyar jövedelmekhez képest kirívó lehet anélkül, hogy mögötte feltétlenül kiugró nyereség állna.
A pénztől még nem lesz szokás
A fizetőképesség szükséges, de nem elégséges feltétel. A családok számára ma már nem természetes, hogy étterembe járnak – ez az anyagi mellett szociológiai, társadalmi kérdés is.
A jobb minőségű készételek, az előre összeállított főzőcsomagok és a kiszállítás megkönnyítik az otthoni étkezést. A vendéglő így már a szupermarket kínálatával és az utazás nélküli kényelemmel is versenyez.
A tartós megoldás nemzetgazdasági méreteket ölt
A jobb szolgáltatás sem képes önmagában pótolni a hiányzó vásárlóerőt. Ha jó műhelyek is elveszítik a működésük alapját, akkor a piac nem egyszerűen a gyenge szereplőket szűri ki.
A fennmaradás a főzés színvonalán túl olyan körülményektől is függhet, mint a bérleti díj, a saját ingatlan, a hitelteher vagy a tulajdonos tartalékai. Két hasonlóan jó étterem közül a tőkeerősebb hosszabb ideig viselheti el a gyenge hónapokat.
A középosztály csak akkor szélesedhet, ha befektetünk a megerősítésébe. Az oktatásra, egészségügyre és közlekedésre fordított pénz teremthetné meg több ember számára a jobb kereset és a biztosabb élet alapját.
