Bod Péter Ákos: szakmailag átlátható az új költségvetés, de továbbviszi a régi rendszer hibáit
Bod Péter Ákos szerint az új kormány első költségvetése szakmailag rendben van és átlátható, a 2027-es hiánycsökkentés komoly lépés. A volt jegybankelnök ugyanakkor rámutatott: a terv ott hibázik, ahol a régi rendszer megoldásait viszi tovább. Különadókkal foltozza a réseket, a konszolidációt pedig 2029 helyett csak 2030-ra ígéri, ami fékezi a versenygazdaság felé fordulással elérhető növekedést.
A Corvinus Egyetem közgazdásza az új kormány első átfogó gazdaságpolitikai dokumentumait, a középtávú programot és a 2027-es költségvetési törvénytervezetet elemzi. Értékelése kettős: elismeri a szakmai színvonalat és az átláthatóságot, ugyanakkor úgy látja, hogy a tervezet túl sok korábbi örökséget visz tovább, és ezzel gátolja a gazdaság növekedési lehetőségeit.
Kiemeli, hogy a dokumentumok költségvetési vonatkozásban üdítően transzparensek, és komoly szakmai munkát tükröznek. Üdvözli, hogy a tervezet a parlamentáris demokráciákban szokásos módon készült el, szemben a korábbi kormányok gyakorlatával, amelyek olyan gyakran módosították az eredeti számokat, hogy a költségvetés tételei elvesztették hitelüket. Hozzáteszi: a végszavazás kimenetele a domináns frakció miatt nem kérdéses, a nagy keretszámok, a hiány és az államadósság mutatói aligha módosulnak.
A tervezet a 2026-ra várt 7,5 százalékos deficitet 2027-re 4,9 százalékra mérsékelné, amit Bod fejnehéz kiigazításnak nevez, és a törvénytervezet lényeges érdemének tart. Szerinte ez összhangban áll a kormány célkitűzésével, hogy Magyarország 2030-ra teljesítse az euróátvétel feltételeit. A deficit azért is a leginkább kézben tartható mutató, mert a kiadások és a bevételek zöme törvényeken és kormánydöntéseken nyugszik, így az egyenleg lényegében politikai döntés és sikeres végrehajtás kérdése.
A középtávú terv szerint a hiány 2029-ben még 3,4 százalék, a 3 százalékos határérték alá, 2,8 százalékra csak 2030-ban kerülne. Bod szerint sokkal jobb lenne már 2029-re elérni a küszöböt, és ennek nem elsősorban az euróvonat miatt van jelentősége, hanem szubsztanciális okokból: a világgazdasági és pénzügyi környezet, valamint a várható kamatszintek miatt a magyar államnak gyorsabban kellene haladnia a konszolidációval.
Az ellenvetést, hogy a gyorsabb kiigazítás a növekedés rovására menne, nem fogadja el teljesen. Úgy véli, az összkereslet így is alakulhat kedvezően, hiszen az uniós források még támogatják a vállalati szektort, a hiteles euróbevezetési pálya ösztönözhetné a tőkebeáramlást, a kiszámíthatóbb környezet pedig újraéleszthetné a vállalkozói kedvet.
A törvénytervezet indoklása az igazságosság és a fejlődés költségvetéseként határozza meg magát, Bod szerint azonban ez az emelkedett stílus elfedi a megörökölt kötöttségeket és a régimódi intézkedéseket. Kifogásolja, hogy a költségvetési réseket különadókkal tömik be. Az igazságosság helyett a méltányosságot tartaná helyénvalóbb fogalomnak, a kiemelkedően gazdagok megadóztatását pedig el lehetne fogadtatni méltányos lépésként, ha a politikusok nem büntetésként kereteznék. Európai és magyar hagyományokhoz egyaránt jobban illene a mérsékelten progresszív, többkulcsos adó és az átgondolt örökösödési adózás. Hangsúlyozza, hogy ez nem adójavaslat a jövő évre, és elfogadja, hogy néhány hónapnyi kormányzás után csak útjelölő kis lépések várhatók.
Legsúlyosabb fenntartása az Orbán-kori intézkedések továbbvitele miatt van. A túlcentralizáló, versenyellenes, társadalmilag érzéketlen és közgazdasági alapokat nélkülöző lépéseket, amelyek politikai PR-nak jók, kártékonynak tartja. Különösen aggasztónak találja, ha az új kormány ezeket adottságként kezeli, mert így visszamenőleg legitimálja az orbánizmust a közvéleményben, ahol amúgy is sokan kedvelik a paternalista megoldásokat. Ezek szerinte fékezik azt a növekedési dinamikát, amelyet a Pénzügyminisztérium szakapparátusa realisztikusnak tart, és amelyet Bod is elérhetőnek gondol, de csak akkor, ha a gazdaság visszakanyarodik a versenygazdaság irányába. Példaként a lengyel, a cseh és a balti, sőt a balkáni országok dinamikáját említi, nem a nyugati modellek másolását.
Végül arra figyelmeztet, hogy a költségvetés több szakpolitikai területen vékony, valószínűleg mert más minisztériumokban még kevésbé állt össze a szakmai koncepció. A prudensen összeállított terv így nem számolhat egy új lapleosztás növekedési többletével. A volt jegybankelnök szerint azonban még van idő, a 2027-es kereteken belül évközben is sok előrelépés lehetséges, bár az előnytelen fejleményekkel és kockázatokkal is számolni kell.
