Erős figyelmeztetés jött, különbséget kell tenni az elszámoltatás és a politikai bosszú között
A Budapest Integrity Conference korrupcióellenes reformokról szóló panelbeszélgetésén a résztvevők a magyarországi változásokat és a további teendőket vették sorra. Szó esett az elszámoltatásról, a vagyonvisszaszerzésről, az intézményi függetlenség helyreállításáról és az uniós korrupcióellenes irányelv jelentőségéről. A szakértők szerint a reformok csak átlátható, független intézményekkel és a civil társadalom érdemi bevonásával lehetnek sikeresek.
Bíró Ferenc Pál, az Integritás Hatóság elnöke szerint a rendszerváltás óta immár harmadszor kerül napirendre az elszámoltatás kérdése, ezért különösen fontos, hogy ezúttal valódi eredmények szülessenek. Ennek érdekében hat hónapos egyeztetést kezdeményezett a kormányzat, a hatóságok és a civil szervezetek bevonásával, hogy közös korrupcióellenes stratégiát dolgozzanak ki.
Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter szerint az új kormány egyik legnagyobb kihívása, hogy összeegyeztesse a társadalom gyors és látványos eredmények iránti elvárásait a jogszerűség és a hatékonyság követelményeivel. Úgy látja, a túlzott bürokrácia és a túlszabályozott közbeszerzési rendszer is akadályozhatja a beruházások hatékony megvalósítását.
Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója szerint figyelemre méltó, amit a kormány rövid idő alatt elért, és a változások összességében jó irányba mutatnak. Három korábbi miniszter is letartóztatásban van, amire korábban még nem volt példa Magyarországon, ugyanakkor a büntetőeljárások terén még csak az út elején járunk. Az illegális gazdagodás rendszerének felszámolására példaként a 35 éves autópálya-koncesszió leállítását említette. Mindezt a „fogvatartott állam felszabadításának” nevezte, ám hatalmas feladatról van szó. Különbséget kell tenni az elszámoltatás és a politikai bosszú között – hangsúlyozta –, és biztosítani kell, hogy a korábbi rendszer szereplői helyett ne más kötődésű szereplők kerüljenek előnybe.
Nejla Saula, az OECD Kormányzati Korrupcióellenes és Integritási Divíziójának vezetője szerint a „fogvatartott állam” olyan rendszert jelöl, amelyben a politikai döntéshozatal nem a közérdeket, hanem egyéni érdekeket szolgál. Ezt a teljes rendszert kell megreformálni, a folyamatba pedig a médiát, a civil szférát és az intézményeket egyaránt be kell vonni. Litvánia példáját említette, ahol évtizedeken keresztül fektettek az intézményi reformokba, ennek eredményeként az ország ma az integritás területén élenjárók közé tartozik. Az OECD-országok 60 százaléka rendelkezik nemzeti integritási stratégiával.
Léderer Sándor, a K-Monitor társalapítója és ügyvezető igazgatója szerint a kondicionalitási eljárás feltételeinek teljesítéséhez többek között korrupcióellenes hivatal létrehozására és a vagyonnyilatkozatok szigorúbb ellenőrzésére volt szükség. Az újonnan létrehozott vagyonvisszaszerzési szervre komoly feladat vár: nemcsak a közbizalmat kell helyreállítania, hanem az elsíbolt vagyonok visszaszerzésében is szerepet kell vállalnia. Az állami szerződések nyilvánossága alapvető fontosságú lenne, Csehországban és Szlovákiában például már évtizedek óta közzéteszik ezeket.
Martin József Péter az Európai Unió 2026 júniusában elfogadott korrupcióellenes irányelvéről elmondta, fontos előrelépést jelent, a tagállamoknak két évük lesz arra, hogy átültessék saját jogrendjükbe. Célként jelölte meg, hogy Magyarország a korrupcióérzékelési indexen az uniós országok között az első tíz hely valamelyikén végezzen. A kerekasztal-beszélgetéseken az oknyomozó újságírás, a civil kontroll és a bejelentővédelem jelentősége is előtérbe került; nemzetközi szakértők a bejelentők védelmének különböző modelljeit mutatták be.
