Nagy bajban a magyar építőipar, a túlélésért építenek le, a jövőjüket kockáztatják
A vállalkozások 43,3 százalékánál csökkent a nettó árbevétel 2026 első félévében az előző év azonos időszakához képest, a visszaesést elszenvedőknél átlagosan több mint 30 százalékkal – derül ki az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége friss, 400 cég megkérdezésével készült konjunktúraindexéből. Bár a cégek több mint egyharmada növekedett, az év egészére 60 százalékuk további árbevétel-csökkenést vár, és mindössze 30 százalékuk prognosztizált bővülést.
A megrendeléshiányt 80 százalék nevezte a legnagyobb problémának. Az árverseny szűkíti a mozgásteret: 76,7 százalék nem emelt árat az első félévben, miközben 90 százalék említette a munkaerőköltség növekedését, és 70 százalék számít jövedelmezősége romlására. A partnerek több mint ötöde késve fizet, a válaszadók több mint fele erősödő lánctartozást tapasztal. A cégek fele a következő hat hónapban létszámcsökkentést tervez, csupán 13 százalék bővítene, miközben 30 százalék a megfelelő szakembergárda hiányát jelzi.
Koji László, az ÉVOSZ elnöke három folyamat találkozásával magyarázta a helyzetet. A 2022-ben elhalasztott, 5000 milliárd forintnyi állami beruházás nyomán a közösségi megrendelések a korábbi szint harmadára estek, a választás és a kormányváltás pedig tovább lassította az előkészítést. Emellett megtorpantak a nagyberuházókkal folytatott kormányzati tárgyalások, a lakosság pedig kivár: a korábbi energetikai felújítási program felfüggesztése, majd az új lakhatási program bejelentése sokakat várakozásra késztetett.
Az ÉVOSZ prognózisa szerint az idei teljesítmény összehasonlítható árakon körülbelül 10 százalékkal maradhat el a 2022-estől, miközben a szakma 15–20 százalékkal többre is képes lenne. Koji László a projektek előkészítése, közbeszerzése és szerződéskötése miatt 2027 közepénél korábban nem vár jelentősen több állami megrendelést. A kormány által meghirdetett, 633 milliárd forintnyi, négy évre szóló, uniós forrású energetikai otthonfelújítási program 2027 február–márciusában indulhat, a Wekerle-program részletei szintén pontosításra várnak. A lakásépítés és felújítás így 2027 második felében kitörési pont lehet, ám a lakásügy kedvező működés mellett is legfeljebb az ágazati teljesítmény 28 százalékát adja, míg az unióban 36 százalék az aránya.
Koji László 2028-tól kifejezetten erős élénkülést vár, mert a beruházásokat elhalasztották, de az építési feladatok nem váltak szükségtelenné. A 2023–2027 közötti gyenge időszakban felhalmozódó feladatok az új beruházásokkal együtt nagy keresletet teremthetnek, csakhogy a túléléshez szükséges leépítések után nehéz lesz ismét bővíteni. Ezért adatelemzést, jobb munkaszervezést, képzést és szorosabb partneri együttműködést sürget.
Az árak alakulásában kettészakadó piacot lát: becslése szerint a közvetlen lakossági kivitelezések több mint felénél írásos szerződés nélküli, áfát megkerülő megállapodás születik. Különösen Budapesten és az agglomerációban érzékel olyan munkabőséget, amely áremelést is lehetővé tesz. A nagyobb, állami vagy ipari munkáknál ezzel szemben olyan erős a verseny, hogy inkább ármérséklődés tapasztalható. A vállalkozások nagy többségénél idén 0–3 százalék között alakulhat az árbevétel-arányos eredmény, a kereslet visszatérésekor pedig legalább 5–10 százalékos jövedelmezőségre törekednének.
A kormányzati kapcsolatokról Koji László úgy fogalmazott, a legtöbb szakmai kérdésben folyamatos a konzultáció és megvan az egyetértés. Az építőanyag-gyártással együtt az ágazat a GDP 13 százalékát adja, ezért a finanszírozás megoldása a kulcs. A kilábaláshoz három területen kell előrelépni: forrásbővítés magántőke bevonásával, a lakosság támogatása és a magánbefektetők elvárásainak figyelembevétele. Szemerey Samu építészeti és magasépítési beruházásokért felelős államtitkár a kiszámíthatóságot kulcskérdésnek nevezte, és az állami függőség helyett tízéves fejlesztési időszakokat, országos beruházási ütemtervet szorgalmazott.
A szakemberek megtartásához versenyképes bérekre is szükség lenne: az ÉVOSZ korábbi bérösszehasonlításában 635 500 forintos magyar szakmunkás-alapbér szerepelt, ami a német összehasonlító sáv 37–42 százalékát érte el. Tizenkét szakmai szervezet közös javaslata szerint a több mint 125 helyszínen működő építőipari képzés széttagolt, a korszerű gyakorlati oktatáshoz szükséges eszközök és oktatói kapacitások sok helyen hiányosak. Az iskolák, az ágazati képzőközpontok és a vállalkozások együttműködésére épülő TRIÁLIS modell, valamint regionális tudásközpontok segíthetnék a használható szakmai tudás megszerzését.
