Nehéz lett a szerelem, de annál könnyebb
Hosszú út vezetett a Jane Austen-regények báltermeitől a Tinder algoritmusáig, a változás azonban legfeljebb kényelmesebb lett, a helyzet nem egyszerűbb. Külön iparág épült a párkapcsolatok támogatására: tanácsadás, könyvek, tanfolyamok, társkereső alkalmazások. Intim viszonyaink mégis törékenyebbek, mint valaha.
Ezt járja körül szociológiai szempontból Eva Illouz nemzetközileg elismert izraeli kutató új könyve, a Miért fáj a szerelem. A francia–izraeli szociológus korunk egyik legmeghatározóbb gondolkodója, aki a társadalmi változásokat és kapcsolataink alakulását vizsgálja; szűkebb kutatási területe az érzelmek, a szerelem és a kapitalizmus összefüggései.
A Typotex Kiadó gondozásában magyarul most megjelent kötet a párkapcsolatok változásait járja körül, ehhez segítségül hívja Emily Dickinsont, de idéz Kleisttől, Shakespeare-től, Marxtól, történészektől, pszichoanalitikusoktól és szociológusoktól. Regényeket elevenít fel, és valós interjúkkal igazolja, hogy ma szinte a csodával határos megtalálni a szerelmet.
A szerző már az induláskor megidézi az Üvöltő szeleket, a Bovarynét, Dosztojevszkijt és Simone de Beauvoirt is, miközben a mai kor problémáit próbálja feltárni. A gyenge nő–erős férfi felállás, a szerelem és házasság szükségszerűsége sokáig alap társadalmi norma volt, Illouz szerint azért is, mert elrejtette, megszépítette a nemek történelmi egyenlőtlenségét.
Illouz sokat fordul Jane Austenhez, hogy megmutassa, a XVIII. században milyen társadalmi háló részét képezte az udvarlás, és mi befolyásolta a választásokat – például a környezet figyelő szemei. Egy érzelmi választás ugyanis gazdasági és társadalmi következményekkel is járt. A szerzőnő nem ért egyet azzal, hogy ha ilyen objektív érdekeket is szem előtt tartottak az érintettek, az rontotta volna a szenvedélyt; szerinte épp hogy szította.
A könyv központi gondolata, hogy a kortárs szerelmi kudarcokat a modernitás sajátos kulturális és intézményi berendezkedése okozza. Illouz feltérképezi, hogyan fonódnak össze a gazdasági és érzelmi tényezők, és bemutatja, hogy a mai szerelmi élményt a romantikus választás ökológiájának és architektúrájának alapvető átalakulása befolyásolja. A változásokat a választás és az autonómia fontosságának növekedése, valamint a megváltozott módszerek, például a netes társkeresők módosították.
A szerelem elveszítette pátoszát, felváltotta a racionalizáció, a pszichologizálás, a feminista emancipáció. Julie de Lespinasse XVIII. századi francia írónőnél a szenvedélyes szerelem és a romantikus szenvedés az érettség jele volt, ma pont ellenkezőleg gondoljuk: aki nagyon elragadtatja magát, az gyerekes és éretlen.
2026-ban épp a szex kultusza nehezíti, hogy az emberek kötődéseket alakítsanak ki. Miközben egyre változatosabb módokon alakíthatunk ki szexuális kapcsolatokat, nem sikerülnek a mély kötődések. Egy 2010-es tanulmány fiatal nők heteroszexuális, alkalmi szexszel kapcsolatos tapasztalatairól kimutatta, hogy bár a nők viselkedését korlátozhatják a nemi alapú hatalmi rendszerek, radikális lehetőségeket kínálnak számukra a domináns heteroszexuális diskurzusok felforgatására.
Illouz a pszichoanalízissel szembemenve azt állítja, a kapcsolatok nehézségei nem a diszfunkcionális gyerekkorra vezethetők vissza, hanem a társadalmi és kulturális feszültségekre és ellentmondásokra. A pszichoanalitikus teóriákról szóló értekezése ebből következően kissé leegyszerűsített: szerinte a pszichoanalízis és a pszichológia túlzottan individualizálja a romantikus szenvedés okait, patologizálja azt, és így önvádhoz vezet.
A Miért fáj a szerelem komoly kísérlet arra, hogy analizálja a romantikus szenvedés és a (poszt)modern kapcsolat kérdését, amit a szerző szerint a szenvedély eltűnése jellemez. Kicsit a kelleténél talán jobban negligálja a pszichoanalízist és eredményeit, de alapos és színes munkája így is letehetetlen olvasmány annak, akit érdekel, hogy jutottunk el a legyezők mögötti pironkodástól, az első tánc jogától a mai jobbra húzogatós világig.
