Nagy árat fizethetünk az euróért, ha a kormánynak nincs stratégiája
Az új kormány egyik legfontosabb gazdaságpolitikai vállalása, hogy Magyarország 2030-ra teljesíti az euró bevezetésének feltételeit. Az euró a kormány reményei szerint kiszámíthatóbb környezetet teremthet, csökkentheti az árfolyamkockázatot, olcsóbbá teheti az államadósság finanszírozását, és vonzóbbá teheti az országot a befektetők számára. Kármán András pénzügyminiszter korábban úgy fogalmazott: minél előbb bevezethető az euró, annál jobb Magyarországnak.
Csakhogy van egy alapvető kérdés, amire az euró ígérete nem ad választ: mitől lesz erősebb, versenyképesebb a magyar gazdaság? Attól, hogy ugyanazzal a pénzzel fizetünk, mint a németek vagy az osztrákok, még nem leszünk olyan termelékenyek, mint ők. Nem javul ettől automatikusan az oktatás, az egészségügy vagy a vállalkozások teljesítménye. Az euró bevezetése fontos cél, de nem gazdaságpolitikai stratégia: nem mondja meg, hogyan jutunk el oda, és főleg azt nem, milyen állapotban érkezünk meg.
Egy valódi gazdaságpolitikai stratégiának arra kell választ adnia, miből lesz tartós növekedés, milyen iparágakra építünk, és mitől tudunk tartósan magasabb béreket fizetni. Az előző kormány gazdaságpolitikája hosszú éveken át elsősorban a külföldi beruházásokra, az olcsó munkaerőre és a foglalkoztatás bővítésére épített. Egyre több gyár épült, egyre többen dolgoztak, de a termelékenység nem tudott lépést tartani a bérek növekedésével.
Erre Kármán András pénzügyminiszter is felhívta a figyelmet a szeptemberi közgazdász-vándorgyűlésen: 2010 óta a vállalatok reálbérköltségei 40 százalékkal emelkedtek, miközben a termelékenység mindössze 19 százalékkal javult. A 2022 és 2026 közötti időszakban 16 százalékos reálbérköltség-emelkedéssel kevesebb mint 3 százalékos termelékenységnövekedés állt szemben.
Az euró bevezetéséhez teljesíteni kell a maastrichti kritériumokat: alacsony inflációra, rendezett államháztartásra, fenntartható államadósságra, megfelelő kamatszintre és stabil árfolyamra van szükség. Ezek fontos követelmények, de elsősorban a pénzügyi stabilitásról szólnak, nem garantálják, hogy egy ország fejlett és versenyképes lesz. Görögország 2001-ben bevezette az eurót, de a közös pénz nem oldotta meg a szerkezeti problémáit; a termelékenységnél gyorsabban növekvő bérek, a romló versenyképesség és a súlyos eladósodás együttesen hozzájárultak a későbbi válsághoz.
Az euró bevezetésével Magyarország lemond az önálló monetáris politikáról és a forintban rejlő alkalmazkodási lehetőségekről. Egy német piacra termelő magyar vállalat a forint gyengülésekor ugyanazért az euróbevételért több forintot kap, ami átmenetileg ellensúlyozhatja a növekvő béreket és költségeket. Az euró bevezetése után erre már nem lesz lehetőség, a kamatpolitikát pedig az Európai Központi Bank alakítja. Az euróval megszűnik a saját árfolyamhoz való alkalmazkodás lehetősége, de nem szűnik meg az alkalmazkodás kényszere.
A magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája a hazai kis- és középvállalkozások lemaradása. Az új kormány programja a piaci verseny helyreállításától, a politikai kapcsolatokon alapuló gazdasági előnyök felszámolásától és az uniós források visszatérésétől vár gyorsabb növekedést. Ezek fontos lépések, de a tisztességes verseny megteremtése még nem ugyanaz, mint a vállalkozások versenyképességének megteremtése: ehhez finanszírozásra, tudásra és célzott fejlesztési programokra is szükség van. Az oktatás, az egészségügy, az energiaellátás, az infrastruktúra és a kutatás-fejlesztés nem egyszerűen költségvetési kiadási tétel, hanem a gazdasági teljesítmény alapjai.
A kormány 2030-ra 3 százalék alá csökkentené a költségvetési hiányt, és mérsékelné az államadósságot. Nem mindegy azonban, hogyan érjük el az egyensúlyt: különbséget kell tenni a felesleges kiadások lefaragása és a gazdaság fejlődéséhez szükséges beruházások visszafogása között. Az uniós források sem helyettesítik a hazai fejlesztési stratégiát. A valódi felzárkózáshoz beruházások és tudatos fejlesztések kellenek, a pénzügyi stabilitás és a gazdasági fejlődés pedig nem egymás alternatívái.
Magyarországnak nem az euró bevezetésére kell felkészülnie, hanem arra, hogy a közös valutával is sikeresen működjön. A kormány teljesítményét ezért nemcsak azon érdemes mérni, hogy 2030-ra teljesülnek-e a maastrichti kritériumok, hanem azon is, mennyivel javul addig a gazdaság termelékenysége és versenyképessége. Végső soron nem az számít, hogy forintban vagy euróban kapjuk a fizetésünket, hanem az, hogy mennyit ér, milyen munkával keressük meg, és milyen színvonalon tudunk belőle élni.
