A Napiszartól a TikTokig: így lett a trashből mindennapi szórakozás
Volt idő, amikor az internet legmélyebb bugyraiba csak az merészkedett le, aki pontosan tudta, mit keres. A kétezres évek második felében a magyar világháló sajátos szórakoztatóipari intézményei közé tartoztak azok az oldalak, amelyek a legbizarrabb fényképeket, videókat, kínos közösségi profilokat és meghökkentő emberi megnyilvánulásokat gyűjtötték össze. A Napiszar, a Puruttya vagy éppen a Subba egy egész generáció számára jelentett egyet azzal a különös élménnyel, amikor az ember egyszerre nevetett, borzongott, szégyellte magát, mégis újra és újra visszatért az oldalra.
A blogok, fórumok és képmegosztó oldalak elterjedésével egyre több felület jelent meg, ahol a felhasználók már nem csupán fogyasztották, hanem maguk is előállították a tartalmakat. Az iWiW és a MyVIP révén a hétköznapi emberek digitális jelenléte is látványosabbá vált. Ebben a közegben vált ismertté a Napiszar.com, amelynek tartalmának jelentős része a felhasználóktól érkezett: a szerkesztők közösségi oldalakról, más portálokról és beküldött anyagokból válogattak.
Egy 2014-es tanulmány a Similarweb 2013. december 22-i adataira hivatkozva heti 660 ezer egyedi látogatót tulajdonított a Napiszarnak. A portál sajátos fenyegetéssé is vált: a kellemetlen vagy nevetséges közösségi médiás jelenlét könnyen a Napiszaron landolhatott, a nyilvános megszégyenülés lehetősége pedig önmagában közösségi jelenséggé tette az oldalt.
A Puruttya saját közösséget és tartalmi világot épített maga köré, blogrendszerré fejlődött több szerkesztővel és önállóbb rovatokkal; a kínos képek és a provokatív humor mellett a sokkoló, erőszakos videók is fontos szerepet kaptak. Az eredeti oldal 2012-ben szerverproblémák miatt vált elérhetetlenné. A Subba blog inkább a korabeli magyar internet sajátos humorának és kínos pillanatainak gyűjtőhelye volt, az iWiW elterjedése után rendszeresen mutatott be vicces vagy kellemetlen felhasználói profilokat.
A trash azonban korántsem volt ártalmatlan szórakozás. A műfaj egyik alapvető mechanizmusa, hogy a néző nem a tartalom készítőjén, hanem annak szereplőin nevet, a képernyő túloldalán lévő emberből látványosság lesz, akinek méltósága gyakran másodlagossá válik a poén kedvéért, a kommentek pedig tovább fokozhatják a megalázást. A Napiszar és a hozzá hasonló oldalak ezért az internetes zaklatás történetének is fontos fejezetei.
A Facebook térnyerésével a korábban különálló blogok helyét egyre inkább a közösségi oldalak vették át, a vicces képek és provokatív mémek közvetlenül az emberek hírfolyamába kerültek. A trash így nem csupán egy szubkultúra szórakozása, hanem tudatosan felépíthető tartalomstratégia lett, amelyben az egyre extrémebb tartalmak képesek gyorsan magukra vonni a figyelmet.
A TikTok térnyerésével a trashkultúra új korszakba lépett: míg korábban a felhasználónak tudnia kellett, hová menjen, ma az algoritmus szinte észrevétlenül vezet ilyen tartalmakhoz, és a felhasználói interakciókat, köztük a megtekintéssel töltött időt is figyelembe veszi. Az NMHH 2025-ös Médiapiaci jelentése szerint a hatóság 2024 végén végzett kutatása alapján a 18 és 49 év közötti magyar lakosság több mint fele, mintegy kétmillió ember használta a TikTokot, a felnőtt felhasználók 46 százaléka pedig legalább napi egy órát töltött az alkalmazásban.
