A Netflix új nyomozós sorozata a bőrünk alá hatol, és nem ereszt
A csapda október 13-án debütált a Netflixen, és a német thrillersorozat főhősnője, Lisa Konrad jó tíz éve nem hagyta el otthonát. Az eset mögé nézve gyorsan kiderül, hogy Lisa nem véletlenül bujkál a világ elől: a testvérét gyászolja, és munkájába, a regényírásba menekül.
Egészen addig a napig, amíg a tévét nézve egy híradásban meg nem pillant egy férfit, Robert Lenzent, akiben az írónő a húga gyilkosát véli felfedezni. Ezzel a kihűlt akta hirtelen élővé válik, legalábbis a regényíró fejében.
Regényírót többféle zsánerbe tartozó sorozatban láttunk már nyomozni: a Castle-ban Nathan Fillion állt össze egy NYPD-s rendőrnővel, a Gyilkos sorokban egy kedves angoltanárból lett regényíró körözte le folyton a hivatásos nyomozókat, de említhető a mára többnyire elfeledett Bored to Death is, melyben egy szerencsétlen sorsú brooklyni író állt hirtelen elhatározásból magándetektívnek.
Ezekhez képest A csapda a felkavaróbb, horrorisztikus vonalat képviseli, egy kis Alfred Hitchcockkal és David Lynch-csel felöntve. Nem kell a Twin Peaks őrületére gondolni, de a Netflix német regényadaptációja minden hibája ellátra ügyesen megidézi a borzongatás mestereit.
Önmagában az, ahogy a készítők az agorafóbiát ábrázolják, tapsot érdemel. Lisa Konrad tragédiája megérint: bár tudjuk róla, hogy nem hagyja el otthonát, mégis úgy érződik, mintha idegen tájakra kirándulna. Egy kimerevített fénykép elég Olaszországról, amelybe egyszer csak belegyalogol az írónő, találkozik a testvérével, és úgy érződik, mintha minden rendben lenne. Persze tudjuk, hogy semmi sincsen rendben: a testvér halott, Lisa a saját fejébe van zárva, és rossz idegállapotának foglya, míg a gyilkos sikeres karriert építget a médiában.
Friederike Becht viszi a hátán a sorozatot, nemcsak azzal, hogy feszült arccal, fejben tervezgeti, hogy fogja magához hívni Robertet és lebuktatni az emberöléssel kapcsolatban. Emellett mellékesen kapjuk meg A csapda egyik legérdekesebb szálát, amikor Lisa Konrad leül a számítógépéhez, és elkezdi gépelni saját tragédiáját. Új könyvön, egy krimin dolgozik, amelyről senki nem tudja, hogy valós alapokon nyugszik, csak a nézők és a szerző maga, és ez groteszk közelségérzetet ad.
A traumafeldolgozás több szintjét tárja elénk A csapda: az írónő eltervezi, hogy interjút ad a riporternek, a saját házába hívja, és kamaradrámába illően ott csalja lépre. Eközben lelkileg elkezdi feldolgozni a történteket, a regényírást tekintve pedig lépésről lépésre haladunk a szerzővel. A részletek a szemünk előtt változnak meg, ahogy átírja azokat: például a saját, fiktív változatát nem akarja íróként szerepeltetni a könyvben, inkább festővé alakul a lapokon.
Jelentőségteljes jelenetekből nincs hiány: a képzeletbeli és a valós, egyformán megviselt Lisa fáradt és depressziós tekintettel néznek egymásra. A sorozat lassúsága ellenére összeáll, és érződik, hogy a stáb magabiztosan állt az adaptáláshoz. A néző számára nehéz megkülönböztetni, hogy mikor járunk a fikció világában, és mikor látunk valós eseményeket. Ez az, ami a legjobban berántja az embert: a megbízhatatlan és kiismerhetetlen narrátor miatt nem egyértelmű, hogy a riporter a főgonosz, vagy az írónő projektál valamit az általa romlottnak vélt férfira.
A csapda a Netflix rejtélyes sorozatai közül egyértelműen a jobbak közé tartozik, főleg, mert Európából, szinte a szomszédból nem szoktak ennyire erős misztikus thrillerek érkezni. A sorozat a Netflixen nézhető, szinkronnal és magyar felirattal.
