Hatalmas farkú vámpírmókus tartja rettegésben az ázsiai szigetet, fény derült a titkára
A borneói bojtosmókust a helyi vadászok sokáig vérszomjas ragadozóként tartották számon, amely állítólag szarvasokra támad, és azok vérével táplálkozik. A tudományos megfigyelések azonban teljesen más képet festenek az állatról.
A helyi beszámolók szerint a mókus akár szarvasok hátára is felugrik, éles fogaival elvágja a nyaki verőeret, majd később visszatér a tetemhez, és annak szívéből, májából, valamint gyomortartalmából táplálkozik. Az erdők szélén élők arról is beszéltek, hogy a bojtosmókusok házi tyúkokat ölnek, és azok szívét, máját eszik meg. Innen ered a „vámpírmókus” elnevezés.
A különös történet 2014-ben kapott nagyobb figyelmet, amikor egy 15 éves lány a szüleivel közösen tanulmányt készített a fajról és a hozzá kapcsolódó helyi legendákról. A tanulmányt egy szaklap közölte, ezt követően a vámpírmókus története világszerte elterjedt.
A következő évben azonban először sikerült kamerával megfigyelni az állatokat természetes környezetükben. A felvételeken a mókusok egyáltalán nem szarvasokra vadásztak, hanem az aljnövényzetben kerestek táplálékot a nyugat-kalimantáni Gunung Palung Nemzeti Parkban.
A 2020-ban publikált kutatások tovább árnyalták a róluk kialakult képet. A kutatók megvizsgálták a mókusok szokatlan, erősen barázdált metszőfogait, és arra jutottak, hogy azok elsősorban rendkívül kemény magvak feltörésére szolgálnak. A bojtos földimókus valójában erősen specializálódott magevő, amelynek étrendjében fontos szerepet töltenek be a kanáriumfélékhez tartozó fák kemény termései.
Az állat a táplálkozásán túl is különleges: farka a testméretéhez képest körülbelül 30 százalékkal nagyobb a testénél, így a faj az emlősök között az egyik legnagyobb testarányos farokkal rendelkezik. A kutatók egyelőre nem tudják pontosan, miért nőtt ilyen méretesre a farka. Mivel az állat ideje nagy részét az erdő talaján tölti, valószínűleg nem az egyensúlyozás miatt van rá szüksége, és Borneó meleg éghajlata miatt a hőszigetelés sem tűnik valószínű magyarázatnak. Elképzelhető, hogy szerepet játszik a párválasztásban, eltereli a ragadozók figyelmét, vagy éppen a talajon való rejtőzködést segíti.
Bár a vámpírmókus legendája látványosabb történet, a tudományos megfigyelések alapján a bojtosmókus elsősorban egy különleges megjelenésű, kemény magvakra specializálódott borneói rágcsáló, nem pedig a szarvasok rettegett vadásza.
