Afganisztán ásványkincsei: nemzetközi érdeklődés, elmaradt kitermelés
A külső támogatások visszaesésével a tálib vezetés egyre nagyobb gazdasági jelentőséget tulajdonít Afganisztán ásványkincseinek. Az ország jelentős réz-, vasérc-, arany-, ólom- és cinklelőhelyekkel rendelkezik, emellett lítiumkészleteket is azonosítottak. A földtani vagyon azonban önmagában nem jelent kitermelhető készletet vagy exportbevételt: ehhez jelentős tőkére, energiára, közlekedési infrastruktúrára és kiszámítható beruházási környezetre van szükség.
Ezt jól mutatja a 2023-ban bejelentett hét nagy bányászati szerződés, amelyek tervezett beruházási értékét Kabul összesen mintegy 6,6 milliárd dollárra tette. A szerződéses vállalás és a tényleges kitermelés között azonban jelentős a különbség. Ennek legjobb példája Mesz Ajnak: a több mint 11 millió tonna rezet tartalmazó lelőhely kitermelésére egy kínai konzorcium már 2008-ban szerződést kötött, a tényleges bányászat azonban mindmáig nem indult meg érdemben. 2024-ben megkezdődött a lelőhelyhez vezető út építése, 2026 tavaszán azonban még a projekt megvalósíthatósági tanulmányának felülvizsgálatára írtak ki tendert, miközben a tényleges kitermelés továbbra sem indult meg.
Afganisztán legfőbb problémája ezért nem az ásványkincsek hiánya, hanem azok gazdaságos kitermelésének és piacra juttatásának korlátozott feltételrendszere. Az országnak nincs tengeri kijárata, közlekedési infrastruktúrája hiányos, vasúti kapcsolatai pedig ma is korlátozottak. A regionális konnektivitás fejlesztése ezért nemcsak a kereskedelem, hanem a bányászati és más beruházások szempontjából is kulcsfontosságú.
Ennek egyik legfontosabb terve az Üzbegisztánt Afganisztánon keresztül Pakisztánnal összekötő transzafgán vasút. A projekt Közép-Ázsia számára déli kijáratot teremtene a pakisztáni kikötők felé, Afganisztán pedig tranzitkapcsolattá válhatna Közép- és Dél-Ázsia között. A projekt 2025 júliusában lépett előre, amikor Afganisztán, Üzbegisztán és Pakisztán keretmegállapodást írt alá a közös megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséről. 2026-ban Üzbegisztán és Pakisztán ismét megerősítette elkötelezettségét a projekt mellett, valamint a megvalósíthatósági tanulmány közös finanszírozására is ígéreteket tettek. A vasút tehát már konkrét előkészítési szakaszban van, a kivitelezés azonban még nem kezdődött meg.
A megvalósítást továbbra is komoly akadályok nehezítik: a hegyvidéki terep, a több milliárd dolláros finanszírozási igény, a műszaki összehangolás, valamint az Afganisztán és Pakisztán közötti feszültség. Afganisztán nemzetközi helyzetét ugyanaz a kettősség jellemzi, mint gazdasági folyamatait. Oroszország 2025 júliusában elsőként ismerte el hivatalosan a tálib kormányzatot, és 2026 szeptemberéig továbbra is az egyetlen állam, amely megtette ezt.
Több állam formális elismerés nélkül is szorosabb kapcsolatokat alakított ki Kabullal. Ez Európában is egyre láthatóbb, hiszen 2026 júniusában az Európai Bizottság és 15 tagállam képviselői először fogadtak tálib delegációt Brüsszelben. A technikai egyeztetés elsősorban az afgán állampolgárok visszatérésére és visszafogadására összpontosított. A Bizottság hangsúlyozta, hogy a kapcsolattartás nem jelent diplomáciai elismerést. A szélesebb körű diplomáciai elfogadás előtt továbbra is komoly akadályt jelentenek a nők és lányok oktatását, munkavállalását és közéleti részvételét korlátozó intézkedések.
Öt évvel a hatalomváltás után Afganisztán helyzete sem sikeres konszolidációként, sem változatlan elszigeteltségként nem írható le. A gazdaság stabilizálódott, de továbbra is súlyos strukturális korlátokkal küzd, miközben a tálib vezetés nemzetközi legitimációja alig bővült. A gyakorlati együttműködés köre azonban egyre szélesebb: Afganisztánt mind gazdasági, mind biztonsági és regionális szempontból egyre nehezebb megkerülni. A tálib kormányzat így nem vált elfogadott partnerré, de mozgástere az elmúlt öt évben egyértelműen növekedett.
