Európa Trianonját hozhatja el Marine Le Pen győzelme
Már tizenöt európai országra terjedt ki az októberi tüntetési hullám, ebből hét országban zavargások is kitörtek, a hétvégén pedig több német városban és Svájcban is utcára vonultak a tiltakozók. A tömegmédia és a pártok leegyszerűsítő magyarázatai tele vannak ellentmondásokkal, a mélyebb társadalmi-gazdasági okok feltárásával állhat össze jobban a kép.
Az európai szélsőjobb előretörése
Az Európai Unió két vezető országában egyaránt a szélsőjobb pártja vezet a friss közvélemény-kutatások szerint. Marine Le Pen, a francia Rassemblement National elnökjelöltje 32–33,5 százalékkal áll a La France Insoumise jelöltje, Jean-Luc Mélenchon előtt, akit 17 százalékra mérnek. Németországban is magasan vezet a szélsőjobboldali AfD 27–29 százalékkal, míg a második CDU–CSU támogatottsága 9–10 százalékponttal alacsonyabb.
Már 2024-ben is élre törtek a francia parlamenti választás első fordulójában a Nemzeti Tömörülés és szövetségesei 33 százalékkal, de akkor még a többi parlamenti pártot összefogó köztársasági front stratégiája meghiúsította a teljes győzelmüket, ami Emmanuel Macron elnök megválasztásában is kulcsszerepet játszott. Most áll elő először olyan helyzet, hogy Le Pen tényleg hatalomra kerülhet, mivel egyelőre nincs olyan mérsékelt elnökjelölt, aki a szavazók többségét újra a köztársasági front jelszavával mobilizálhatná.
A rend megmentőjeként
Az októberi zavargások történelmi lehetőséget teremtettek, hogy a szélsőjobb immár ne a köztársasági rendet fenyegető erőként jelenjen meg, hanem éppen ellenkezőleg: a rend és a köztársaság megmentőjeként. Marine Le Pen Macron elnökkel majdnem egy időben beszédet intézett a néphez, amelyben egy szóval sem migránsozott, hanem a nemzet egyesítőjeként és a rendet, békét egyedül visszahozni képes elnökként pozicionálta magát. A beszéd időzítése miatt gyakorlatilag kvázi-elnöki pozícióban tudta elmondani, mintha a meggyengült Macron helyett már most ő látná el az elnöki funkciót.
A francia tiltakozások kiváltó okai között a megélhetési költségek emelkedése, a közszolgáltatások állapota, az oktatás lezüllése és az egyenlőtlenség a kiemelt. Ezek megoldása helyett a rend helyreállítása legfeljebb választási üzenetként működhet. Olaszországban Giorgia Meloni azonnali rendpárti válasza nyomán jogszabályban növelték a büntetési tételeket, így már öt év börtön is járhat az erőszakos tüntetésen résztvevőknek, és tovább korlátozták a szabadságjogokat.
A szuverenizmus paradoxona
Ha Le Pen győz, az nemcsak a francia nemzetállam belügye lesz, hanem az európai uniós architektúra olyan borulása, ami akkor is szétdúlja azt, ha ma már hivatalosan nem szerepel a francia kilépés az RN programjában. Franciaország az EU egyetlen atomhatalma és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, amely az RN programja alapján szembefordulhatna a brüsszeli jogharmonizációval és a NATO integrált parancsnokságával. Le Pen a párt programja szerint kivonná Franciaországot a NATO integrált katonai parancsnoki struktúrájából, ami stratégiai bizonytalanságot teremtene.
Az Unió működésének kulcsa a Párizs–Berlin együttműködés, a francia–német megbékélés hozta létre az Európai Uniót. Ha ez a két ország különutas, szuverenistább politikára vált, egy sokkal lazább nemzetek Európájává silányul az Unió, ami jóval gyengébb integrált geopolitikai erővel járna. A több szuverenizmus a gazdasági, politikai és katonai gyakorlatban kevesebb szuverenitást és kevesebb érdekérvényesítési képességet jelent, miközben idegen nagyhatalmi érdekek szolgálatában történne.
