Nagytakarítás az egyetemeken: 924 millió forint lehet az utolsó felvonás ára
Szinte a teljes vezetői garnitúrát lecserélték azoknál az egyetemi alapítványoknál, amelyeket kevesebb mint egy év múlva maga az állam szüntet meg. Az új kuratóriumokra egyszerre vár átvilágítás, vagyonvédelem és a rendszer felszámolásának előkészítése, miközben a kinevezések legalább 924 millió forintnyi tiszteletdíjjal járhatnak.
Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium közlése szerint a nyári, nyílt pályázatra több mint 1200 jelentkezés érkezett, közülük 660 felelt meg a követelményeknek. A kuratóriumokban és felügyelőbizottságokban összesen 168 helyet töltöttek be, amivel a tagság 98 százaléka lecserélődött. Lannert Judit oktatási miniszter a szenátusok véleményének figyelembevételével és az Állami Számvevőszék vizsgálata után jelölte ki a tagokat.
Az új vezetők nem egy hosszú távra berendezkedő modell irányítását veszik át: az egyetemi alapítványok 2027. augusztus 1-jén megszűnnek, addig az alapító okiratokat úgy módosítják, hogy a kuratóriumok jogkörei a törvényi minimumra szűküljenek. Fő feladatuk az átvilágításhoz szükséges adatszolgáltatás, a megszüntetéssel járó teendők elvégzése és a rendezett átmenet támogatása lesz.
Podruzsik Szilárd közgazdász szerint a valódi kérdés az, hogy átalakulnak-e a döntési és felelősségi viszonyok, nő-e az egyetemek önállósága, és marad-e mérhető közpénzügyi eredmény a tizenegy hónapos átmenet végén. Rámutatott: látványos személycsere önmagában még nem ad választ arra, milyen szervezeti racionalitása van egy majdnem teljes vezetőtestületi cserének egy olyan konstrukcióban, amelyet tizenegy hónappal később felszámolnak.
A pályázati feltételek szerint a kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagok legalább havi bruttó 500 ezer forint javadalmazást kapnak. A 168 betöltött tisztséggel és 11 hónappal számolva ez legalább 924 millió forint bruttó tiszteletdíjat jelenthet, ehhez társulnak a pályáztatás, a kiválasztás, az ellenőrzés és az átállás további költségei.
A szakértő szerint az értékeléshez előre rögzített és utólag ellenőrizhető mutatók kellenének, például a feltárt kockázatok értéke, az elkerült veszteségek összege és a 2027 után felálló rendszer működési költsége. Az adófizetők szempontjából nemcsak az számít, mennyibe kerül a kuratóriumok utolsó tizenegy hónapja, hanem az is, milyen pénzügyi és társadalmi eredmény marad utánuk.
Ha világosan elválasztják a fenntartói, akadémiai és gazdasági jogköröket, és mindehhez átlátható felelősségi szabályokat rendelnek, a rövid időszak valódi intézményi átmenetté válhat. Mérhető eredmények és valódi felelősségi változások nélkül azonban joggal marad fenn a kérdés: miért volt szükség egy költséges, országos pályázatra olyan testületek újjászervezéséhez, amelyeknek eleve kevesebb mint egy év jutott.
