Nem Kolumbusz Kristóf fedezte fel Amerikát, hanem Vörös Erik
A vikingek bátor csapata Grönlandról indult, Kanadába jutott, ahonnan délebbre is eljutottak. Mindez még 1000 körül történt, bőven Kolumbusz 1492-es útja előtt. A viking epika, a sagák nem is titkolták, hogy hőseik meghódították az újvilágot. A norvégok 1000 körül érkeztek Kanadába, és innen indították felfedező útjaikat. Kolumbusz október 12-én érkezett meg a Bahamákra, és ünnepeltette magát, pedig a viking ősök jóval korábban, csöndben már behajóztak Amerikába.
A vikingek Izlandot és Grönlandot útba ejtve jutottak el Kanadába, ahonnan délebbre mentek. Felfedezéseiket évszázadokkal később mesélték el a sagákban. Ezeket a leszármazottak által lejegyzett viking történeteket a történettudomány megbízhatónak tekinti. 1966-ban Magnus Magnusson a XIV. századi Flateyjarbókot, a Flatey-sziget sagáját az egyik legértékesebb izlandi kéziratként jellemezte. A könyv annyira értékes, hogy amikor 1893-ban a chicagói világkiállítás szervezői kölcsönkérték Kolumbusz útjának 400. évfordulójára, felajánlották, hogy hadihajót küldenek Dániába érte, páncélozott vonattal szállítanák át Amerikán, és egymillió dolláros biztosítást kötnének rá. A dánok még így sem adták oda a kéziratot.
1960-ban egy skandináv tábort fedeztek fel a kanadai Új-Fundlandon található L’Anse aux Meadows-ban. 2021-ben új kormeghatározási technikát alkalmazó kutatók megállapították, hogy a vikingek már ezer évvel korábban lakták a helyet, amely bázistáborként szolgálhatott Észak-Amerika komolyabb felfedezéséhez. A skandinávok Izlandot 870 körül, Grönlandot pedig száz évvel később találták meg. Innen mintegy 322 kilométer volt a Davis-szoroson át a mai Kanadában található Baffin-szigetig, amelyet Hellulandnak, a lemezek földjének neveztek. A sagák szerint a partvonalat dél felé követték Labradorba, vagyis Marklandba, az erdők földjére, majd tovább délre arra a területre, amelyet Vinlandnak, a szőlőtőkék földjének neveztek. Emily Lethbridge, az Izlandi Egyetem munkatársa szerint a sagák nemcsak azt írják le, hogy a vikingek egy helyen megálltak, hanem több helyet is említenek.
Vörös Erik 960 körül érkezett Izlandra, miután apját gyilkosság miatt száműzték Norvégiából. 932-ben az izlandiak megalapították a parlamentet, az Althingot, a nemzet szabadtéri gyűlését, amely minden nyáron két hétre összeült törvényhozási és igazságszolgáltatási célból egy szakadékban. A hely nemcsak az akusztika miatt számított különlegesnek, hanem azért is, mert egy természetes törésvonal volt az észak-amerikai és az eurázsiai tektonikus lemezek találkozásánál. Az első európaiak tehát, akik Észak-Amerikát felfedezték, parlamentáris gyűlésüket a két kontinens közötti hasadékban tartották. Ha valakit törvényen kívülinek bélyegeztek ezen a szakadékbeli bíróságon, kitiltották Izlandról, amíg a száműzetése érvényben volt.
Az Althing 982-ben három évre száműzte Vörös Eriket, miután heves vitába keveredett egy szomszédos földművessel, és az önbíráskodás útjára lépett. Így földönfutóvá vált, és felfedezőnek állt. Páriává válása miatt lett az első izlandi, aki lábát Grönlandra betette és le is telepedett. 985-ben száműzetésének ideje lejárt, hazatért Izlandra, és telepeseket toborzott. Egy évre rá 25 hajóval indult vissza Grönlandra, 400–500 telepes követte. A 25 hajóból azonban csak 14 érkezett meg, 11 visszafordult vagy elpusztult. Az új földön letelepedők vezetője Erik lett.
Kolóniája 500 évig fennállt, innen indultak az észak-amerikai norvég felfedezések. Vörös Erik emberei merészek voltak, kibírták a fizikai megpróbáltatásokat, nyitott csónakokban keltek át az Atlanti-óceánon, hogy lássák, mit találnak. Erik fia, Leif Eriksson vezetésével több utat is megtettek a tengeren Észak-Amerikába. Történhetett volna úgy is, hogy Leif Eriksson és társai Vinlandba érkezve szétnéznek és hazatérnek, többet nem mennek arra, de régészeti leletekből tudjuk, hogy a norvégok többször visszatértek a következő 200-300 évben. 1480-ban próbáltak meg először közvetlenül Amerikába jutni Norvégiából indulva és Grönlandot kihagyva.
Egy dokumentum szerint Kolumbusz is tudhatott mások próbálkozásairól: 1497-98 telén egy John Day nevű angol megírta neki John Cabot sikeres 1497-es észak-amerikai útját. Levelében utal rá, hogy Kolumbusz tudta, bristoli férfiak már évekkel korábban Észak-Amerikába utaztak. Mire Kolumbusz 1492-ben elérte a Bahamák partjait, a vikingek által Vinlandnak nevezett helyet már ismerhette. Van olyan elmélet is, miszerint direkt próbálta elkerülni, mert tudta, hogy a skandinávok már felfedezték. Talán emiatt nem haladt észak felé az északi féltekén, ami sokkal rövidebb lett volna, és választotta a hosszabb utat, hogy elkerülje Kanadát, Vinlandot, vagy Amerikát akarta megkerülni, hogy így jusson el a Távol-Kelet kincseihez.
