Ceausescu rémálma lett a nagyszebeni múzeum, dührohamot kapott

Ceausescu rémálma lett a nagyszebeni múzeum, dührohamot kapott

által Norbert S
0

Egyetlen őr, nyolc eltűnt festmény – így lopták meg a nagyszebeni Brukenthal Múzeumot

A román kommunista rendszer egyik legnagyobb presztízsveszteségét egy műkincsrablás során szenvedte el: Nicolae Ceaușescu dührohamot kapott, a Securitate pedig csődöt mondott. A nyomok Bukarestből Bécsbe, majd szinte a semmibe vezettek.

1968. május 28-án, hétfőn a nagyszebeni Brukenthal Múzeum zárva tartott, ám a termek mégsem voltak üresek. Négy rabló már vasárnap megérkezett, a látogatók közé vegyült, majd zárás után elrejtőzött, mivel jól ismerte az épület minden zugát. Az épületben nem működött biztonsági rendszer, és Nicolea Lupa múzeumigazgató néhány héttel korábban maga is panaszkodott az illetékes pártvezetőségnek, hogy mindössze egyetlen őr vigyáz az egész épületre.

Kedden Maria Ciucu teremfelügyelő egy üres képkeretet fedezett fel az első emeleti barokk teremben. Azonnal megérkezett Lupa is, és kiderítették, hogy nyolc festmény hiányzik a kiállítótermekből. Délben jelentették a lopást a nagyszebeni rendőrségnek és a pártvezetésnek, délután pedig Bukarestből megérkezett Dumitru „Mitica” Ceacanica ezredes, Románia legfőbb bűnügyi nyomozója. A milícia és a Securitate megkezdte a nyomozást, a palota dolgozóit napokig a múzeumban hallgatták ki, de érdemi információt nem szereztek.

Lupát később évekre elítélték leltárhiány miatt, a képtár vezetője, Theodor Ionescu pedig hat év börtönt kapott. Nicolae Ceaușescu azért dühöngött, mert az egész művészvilág a románok felelőtlenségén mosolygott: több vásznat egyszerűen kivágtak a keretéből, hogy könnyebben szállítható legyen. Tiziano Ecce Homo című művét viszont a vakkeretével együtt vitték el, és Anthony van Dyck, Frans van Mieris, valamint Rosalba Carriera alkotásai is szerepeltek az ellopott festmények között, amelyek együttes értékét későbbi beszámolók 25 millió dollárra becsülték.

A részleteket Martin Rill történész, muzeológus kutatásaiból ismerjük, aki 1972 és 1976 között Nagyszebenben tanult történelmet, régészetet és művészettörténetet, majd 1976-tól 1989-ig a Brukenthal Múzeumban dolgozott, és behatóan tanulmányozta a rablás körülményeit. 1989-ben családjával Németországba emigrált, ahol tovább folytatta az erdélyi szász építészeti, történelmi és kulturális örökség feltárását. Az ügyet a Securitate 1972-ben lezárta, mivel nem tudtak meg semmit.

A történet 1996-ban váratlanul folytatódott. Miamiban egy romániai származású lakos, Mike Oprisi műkereskedő szakértőhöz vitt egy képet, mert felfedezett a hátoldalán egy elmosódott, furcsa bélyegzőt. Egy manhattani restaurátor és műkereskedő révén a festmény eljutott a hágai Holland Művészettörténeti Intézetbe, ahol azonosították a Brukenthal Múzeumból ellopott festmények egyikeként. Oprisi beleegyezett, hogy visszaadja mind a négy tulajdonában lévő képet, amelyeket kivétel nélkül Bécsben vásárolt, és amelyeket később a román elnök vitt haza különgépen.

Oprisi meglepően közlékeny volt: elmondta, hogy a rablás évében, 1968-ban szökött meg Romániából, Bécsben élt, és ott vásárolta meg a festményeket. Az osztrák főváros akkoriban központi találkahelye volt azoknak, akik valamilyen formában meg tudtak szökni vagy disszidáltak a kelet-európai országokból. Oprisi is egyikük volt, és így ismerkedett meg egy máig titokzatos nővel, aki „szép festményeket” kínált eladásra. A nőt Lina Bucunak hívták, legalábbis Oprisi így tudta, és mindig is így említette, más azonban máig sem ismert róla. 1971 januárjának elején találkozott Linával, és nevetségesen alacsony áron, 1200 dollárért megvette a négy festményt. Semmit nem kérdezett, csak kivitte a képeket Miamiba a csomagjai között, hiszen ő emigrált, és meg is kapta az amerikai állampolgárságot.

A négy kép visszakerült Nagyszebenbe, de négy festmény sorsa továbbra is ismeretlen, miként az is, ki volt a megbízó, és hogy a román titkosszolgálatnak vagy a diplomácia szövevényes szálain keresztül esetleg a nemzetközi műkincskereskedő maffiának köze lehetett-e az egyik legrejtélyesebb európai bűnügyhöz, amelyen a magát szerényen a „Kárpátok géniuszának” nevező Nicolae Ceaușescu diktátor 24 évig tartó rémuralma elején annyit dühöngött.

Ezt is kedvelheted