Grönlandon a világ szeme, itt dőlhet el a bolygónk sorsa
A globális éghajlat szempontjából alapvető fontosságú óceáni „szállítószalag”, az észak-atlanti bukóáramlás (AMOC) még soha nem forgott, mozgott olyan lassan, mint ma. Mozgását Grönland gyors olvadása is befolyásolja, de még mindig cselekedhetünk: a globális hőmérséklet hűlésével újra aktiválódhatna a cirkuláció. Ehhez tetemes mennyiségű szén-dioxidot kellene kivonni a légkörből, csak egy kis gond van: még nem áll rendelkezésre ehhez a technika.
Az egész bolygó hőmérsékletét szabályozó tengeri áramlat, az észak-atlanti bukóáramlás (Atlantic Meridional Overturning Circulation, AMOC) összeomlása 2300-ra várható. Akkor talán hátradőlhetünk, hiszen már unokáink sem fogják látni? Nem, mert ez is csak egy modell, és mint ilyen nem 100 százalékosan biztos. Tény, a grönlandi jégtakaró gyors olvadásából származó víz komolyan megzavarhatja az Atlanti-óceán áramlatait, amelyek a Föld éghajlatát szabályozzák. Egy új tanulmányból kiderült, még nem omlik össze, még változtathatunk is, de ehhez nagyon komoly lépésekre lenne szükség.
Veszélyeztetett vízi autópálya
Az óceáni „szállítószalag” elsődleges funkciója a hő egy részének a trópusokról az északi féltekére való elszállítása, és még soha nem volt olyan lassú, mint napjainkban. Az évszázad végére sebessége a felére csökkenhet, ami jégkorszakot hozhat Európába, tengerszint-emelkedést Észak-Amerikába, a létfontosságú monszunok zavarát Afrikában és Ázsiában. 2100-ra Grönland jégtakarójának olvadása az óceáni cirkuláció intenzitásának 10-20 százalékos csökkenéséhez vezethet.
A hatalmas, mélytengeri áramlatokból álló rendszer meleg vizet szállít az Egyenlítő közeli régióiból az északi félteke felé. Mára azonban működése a felmelegedés miatt teljesen felborult: intenzív hideghullámokat okoz Északnyugat-Európában, emelkedő tengerszintet az Egyesült Államok keleti partvidékén, súlyos aszályokat indukál az Egyenlítő közelében. 2300-ra drasztikusan megváltozhat működése, de már 70 év múlva sem úgy fog működni, ahogy 50-100 évvel ezelőtt – amikor még voltak évszakok, és kevesebb időjárási anomália sújtotta bolygónkat.
Erősen hat rá az északi-sarki és a grönlandi jég olvadása, ami lassítja a cirkulációt, mert megakadályozza a mély áramlások kialakulását az Atlanti-óceán északi részén. Ezek akkor keletkeznének, amikor hideg, sós víztömegek süllyednek az óceán fenekére, ezt viszont megzavarja az édesvíz beáramlása és az emelkedő hőmérséklet, amik felhígítják és felmelegítik a felszíni vizeket.
A 2300-ra jósolt eredmények most új megvilágításba kerültek, mert a kutatásba az eddigiektől eltérően bevették a grönlandi jégtakaró olvadásának hatásait is. A tanulmányhoz a meteorológusok modellezték az AMOC gyengülését Grönland olvadásával is számolva és anélkül is. Így lett világos, hogy 2100 után gyorsul fel az északi sziget felengedése, és ez komoly hatással lesz a tengeri áramlatokra. Kérdés, visszafordíthatatlan összeomlásról van szó, vagy tehetünk még valamit? Ha az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkenne, elkerülhetnénk az áramlat katasztrófáját. Vagyis az áramlat stabilabb, mint korábban gondolták.
Remény a reménytelenségben
De milyen mértékben csökkenhet az áramlat különböző éghajlati forgatókönyvek esetén? A globális átlaghőmérséklet és a tengeri szállítószalag között lineáris összefüggés van, ha valahogy hűteni tudnánk az éghajlatot, az a cirkuláció újjáéledéséhez vezetne. Az új modell a szén-dioxid-kibocsátás miatt emelkedő hőmérsékletet vizsgálta az AMOC intenzitására vonatkoztatva. Évtizedenként 0,2 °C-os hőmérséklet-emelkedést modelleztek, ami valamivel alacsonyabb, mint a jelenlegi felmelegedési ütem.
A következtetés egyértelmű: még ha az AMOC jelentősen gyengülne is az elkövetkező évszázadokban, akkor sem állna meg teljesen – akár 10 °C-os felmelegedés esetén sem. De a meteorológusok egy másik forgatókönyvet is elemeztek: ha a világ elérné a karbonsemlegességet, és a globális éghajlat lehűlne, az áramlat néhány évtizeden belül erősödni kezdene. Ehhez azonban a légkörből hatalmas mennyiségű szén-dioxidot kellene eltávolítani és tárolni.
Jelenleg évente körülbelül 2 millió tonna szenet kötnek meg, ami az emberiség éves kibocsátásának 0,1 százalékát teszi ki. Ideális esetben és a felmelegedés valódi csökkentéséhez az összes kibocsátott CO₂-t meg kellene kötni a légkörből, csak ezt a jelenlegi technológia nem teszi lehetővé. Ha az AMOC a lelassulás után újra erőre kapna, az valószínűleg szintén drasztikus változásokhoz vezetne: egy komoly lehűlési időszak után felgyorsult felmelegedéshez.
