Videójátékok legélvezetesebb harcrendszere

Videójátékok legélvezetesebb harcrendszere

által Norbert S
0

Az Onimusha visszatért: kardpárbajok, szörnyek és pokoli főellenségek Kiotóban

Az Onimusha: Way of the Sword szeptember 4-én jelent meg, és a sorozat 2006 óta tartó szünetét követően tért vissza. A játék főszereplője Miyamoto Musashi, egy vándor szamuráj, aki kezdetben nem sok jóval kecsegtet: úgy tűnik, mindenkit lemészárol, aki nem tetszik neki. Azért akad benne némi emberség is, az éhező gyerekeknek odaadja az utolsó falatját, és inkább ő marad éhes. Amikor azonban egy csapat Genmába botlik, azok könnyedén megölik, és a pokolra jut. Ott egy titokzatos öregember egy páncélkesztyűt ad neki, amellyel fel tudja venni a harcot. A kesztyűben egy Oni, egy túlvilági lény is bujkál.

Nem Soulslike, de a főellenségek pokoli nehezek

Az Onimusha: Way of the Sword olyan akciójáték, amilyenből mostanában nem sokat láttunk. Nem Soulslike, nem veszítjük el minden elhalálozáskor a begyűjtött lelkeket, és a pályalerövidítésekre sem vagyunk ráutalva, mégis helyenként a főellenségek pokoli nehezek. Többnyire két életcsíkot is le kell dolgozni a bossoknál, mire hajlandóak a fűbe harapni. A kisebb ellenfelek nem jelentenek túl nagy kihívást, a játékban igazából az a lényeg, hogy egyik főellentől megyünk a másikig, közben a sztori kanyarog ide-oda.

A hárítás a jó barátunk, a kardozás a Sekiróval vetekszik

A fejlesztők egy olyan harcrendszert építettek a játékba, amitől szinte kiesett a kontroller a kézből. A kardozás vetekszik a Sekiróban látottakkal, minden hárítás látványos, itt a parry a jó barátunk a kitérés helyett. Amikor elkapjuk a ritmust és sikeresen védünk ki egy csapást, előfordul, hogy az ellenfél megbicsaklik, nekimegy egy társának vagy a falnak, ami rendkívül kreatív és szórakoztató megoldás. Ez olyan, mint régen a Részeges karatemester volt, csak itt pofonosztás helyett kardpárbajok vannak, és persze szörnyek.

Lelkek gyűjtögetése és RPG-szerű fejlesztés

A lebegő sárga orbok életet adnak, a kékek a különleges képességet töltik fel, a pirosak pedig a fizetőeszközök, amelyekkel RPG-szerűen fejleszthetjük Musashit. Túl nagy mélységre vagy képességfára nem kell gondolni, a játék rákényszerít, hogy egyre skillesebbek legyünk, megtanuljuk az ellenségek trükkjeit és mozdulatait, és megérezzük a tempót. A játék véres, megy benne a szeletelés, a kisebb Genmák is kapják rendesen.

20-25 órás játékidő, csőjáték nyílt világ helyett

A 20-25 órás játékidő a többségnek akár ennél is több lehet, mert a játék sok mellékküldetést kapott, és itt-ott megpróbálja magát nyílt világúnak tettetni, de valójában inkább egy csőjátékról van szó, ahol megyünk előre és padlóra küldjük, aki csúnyán néz ránk. A bossok dizájnjai kreatívak, japán módon elmeháborodottak, még bolondabbak, mint Musashi.

Kiotót ellepték a szörnyek

A főszereplőnek nem hiányzik ez az egész, a démonok főleg nem, és attól is ódzkodik, hogy a pokol kapuinak őrzője legyen, akinek meg kell akadályoznia, hogy Kiotót elárasszák a Genmák. A japán várost rendesen megszállják a szörnyetegek, a dolgunk pedig az, hogy kitisztítsuk a kerületeket, utánajárjunk a kesztyűk rejtélyének, és valahogy elérjük, hogy békén hagyjanak minket. Musashinak nincs túl sok ambíciója, de a kényszer nagy úr, és a főellenségekkel való harcok helyenként eposzi méreteket öltenek. Az egyik korai boss, egy négykezű szörnyeteg különösen emlékezetes, amely ellen azt követően kellett küzdeni, hogy néhány széthagyott, beszélő bábut összeszedtünk.

Nem tökéletes játék, de nagyszerű szórakozás

Az Onimusha nem tökéletes, minden erőssége ellenére sem. A cselekmény helyenként mondvacsinált, a fordulatok izzadtságszagúak, és a játék hosszabb a kelleténél. A grafika többségében túl szürke, túl PlayStation 4-es, nem mondanánk, hogy a legújabb generációra készült, pedig a Resident Evil: Requiem motorja hajtja, és az RE Engine néha mire képes. Akit le tud kötni, hogy látványos és kreatív harcrendszerrel megy egyik boss után a másikat pokolra küldeni, közben van valami háttérzajnak is beillő sztori, és a főszereplő egy igazi pofoznivaló figura, akit sűrűn fel is pofoznak, de nem olyan keményen, mint egy Sekiróban, annak nagyszerű szórakozás lesz. A profiknak visszatérő opció az issen képesség, egy ellentámadás, még a hárításnál is rövidebb időablakkal.

Értékelés

Az Onimusha: Way of the Swordot PlayStation 5-ön tesztelték, a játékhoz a kódot a Cenega Hungary biztosította. Értékelés: 7,9/10.

Ezt is kedvelheted