Orson Welles, a rádió és a film legendás újítója
Orson Welles neve ma is egyet jelent a filmes újítással, a rádiózás történetével és azzal a művészi szabadsággal, amely egyszerre tette őt legendává és Hollywood egyik legnehezebben kezelhető alkotójává. A rendező 1985. október 10-én hunyt el.
Welles mindössze 26 éves volt, amikor bemutatták első játékfilmjét, az Aranypolgárt (Citizen Kane), amelyet ma a filmtörténet egyik legnagyobb hatású alkotásaként tartanak számon. Pályája azonban korántsem csak a moziról szólt: színházi rendezőként, színészként, rádiós alkotóként, forgatókönyvíróként és producerként is maradandót alkotott.
Welles 1915. május 6-án született Wisconsinban. Gyermekkora nem volt teljesen problémamentes, ugyanakkor szülei nagy kulturális szabadságot biztosítottak számára. Édesanyja koncertzongorista volt, édesapja pedig feltaláló és üzletember. Szülei hamar elváltak, édesapja Chicagóba költözött, ahol tovább folytatta feltalálói munkáját, amíg az alkoholizmusa miatt fel nem kellett hagynia vele. 1924-ben Welles kilencéves volt, amikor édesanyja 42 évesen meghalt. Apja ezután elvitte magával Jamaicába és a Távol-Keletre. Amikor visszatértek, egy szállodába költöztek, ami az apjáé volt, de amikor a hotel leégett, kénytelen volt ismét útnak indulni.
Tizenöt éves volt, amikor az apja 58 éves korában meghalt. Tizenhat évesen otthagyta az iskolát, és Európába utazott. Bejárta Írországot, és még ugyanebben az évben egy dublini színház tagja lett, ahol a tehetsége hamar megmutatkozott.
Az Aranypolgár sikere
A harmincas évek közepén New York színházi életében vált ismertté. 1937-ben John Housemannel létrehozta a Mercury Theatre társulatot, amely rövid idő alatt az amerikai színház egyik legizgalmasabb műhelyévé vált. Shakespeare műveitől modern darabokig számos produkcióban dolgozott, és már ekkor jellemző volt rá a hagyományokkal való szakítás, a merész színpadi megoldások és a filmes gondolkodásmód.
A színház mellett a rádió is óriási lehetőséget adott a számára. A Mercury Theatre on the Air című rádiósorozat egyik leghíresebb adása – egy regény adaptációjában – hírszerűen dolgozta fel a marslakók állítólagos invázióját. A műsor legendává vált, mert egyes hallgatók valódi híradásnak hitték a fikciót. A későbbi kutatások ugyanakkor árnyalják a „tömegpánik” történetét: a Library of Congress szerint a korabeli felmérés alapján a rádióhallgatók viszonylag kis része hallgatta az adást, és a legtöbben tisztában voltak vele, hogy fikcióról van szó.
A rádiós siker Hollywood figyelmét is felkeltette. Welles az RKO stúdiótól olyan szerződést kapott, amely szokatlanul nagy alkotói szabadságot biztosított. Ennek eredménye lett 1941-ben az Aranypolgár, amelynek Welles nemcsak a rendezője és a társ-forgatókönyvírója volt, hanem szerepelt is benne. A film középpontjában Charles Foster Kane, egy hatalmas médiabirodalmat felépítő sajtómágnás áll. A történetet egy újságíró próbálja megfejteni, aki Kane utolsó szavának a jelentését kutatja. A filmben Welles és alkotótársai merész kameramozgásokat, szokatlan perspektívákat, összetett montázsokat és újszerű hanghasználatot alkalmaztak.
Három feleség, három gyerek
Welles magánélete legalább olyan mozgalmas volt, mint a művészi pályája. Többször nősült, és a kapcsolatai között több ismert színésznő is szerepelt. Első felesége Virginia Nicolson volt, akitől egy fia született. Később Rita Hayworth hollywoodi sztár férje lett; házasságuk 1943-tól 1947-ig tartott, és egy lányuk született. Későbbi Paola Mori olasz színésznőt vette feleségül, akivel haláláig házasságban élt. Wellesnek hivatalosan összesen három gyermeke volt.
Welles 1985. október 10-én halt meg Los Angeles-i otthonában, hetven évesen, szívroham következtében. Halála napján még dolgozott: utolsó televíziós interjúját a The Merv Griffin Show számára készítette, mindössze néhány órával a halála előtt.
