Meg akarták ölni a szomszéd nőt, mert neki nagyobb és szebb lakása van
Mit tenne az ember, ha rájönne, hogy a szomszéd idős asszonyé a környék egyik legjobb lakása, neki pedig esélye sincs saját otthonhoz jutni? Fehér Gáspár Fillenbaum néni hosszú árnyéka című első regénye egyszerre abszurd és zavarba ejtően ismerős kérdést állít a középpontba. A szereplők erre olyan választ adnak, amit jobb lenne, ha senki nem venne komolyan – csakhogy a szerző éppen abból csinál humort, ahogy a lehetetlen gondolat lassanként elfogadhatóvá válik.
Dániel ötvenes taxisofőr és megszállott feltaláló, aki makacsul hisz abban, hogy nagy találmánya egyszer majd beüt, és megváltoztatja az életüket. Csaba és Lili fiatal pár, akikben a lakásvásárlás reménytelensége lassan egészen sötét gondolatokat szül, Laci és Brigi pedig a maguk módján szintén egy másik életet szeretnének: a zene, az alkotás, a siker és az önmegvalósítás lehetőségét egy óvodásoknak szóló gyerekzenekarban látják.
A regény hősei mind ugyanazzal a problémával küzdenek: az életük kevesebb lett annál, mint amilyennek korábban képzelték. Nem gonosztevők a szó hagyományos értelmében, csak olyan hétköznapi emberek, akik szeretnének többre jutni, és közben egyre kétségbeesettebb magyarázatokat gyártanak arra, miért van joguk ahhoz, amit meg akarnak valósítani. A hazugság ezért nem egyszerű cselekményszervező elem, hanem a regény egyik legfontosabb témája: a szereplők nemcsak egymást csapják be, hanem mindenekelőtt saját magukat.
Ez adja a könyv humorának különös természetét is. Nem könnyed, felhőtlen szórakozásról van szó, hanem fekete, groteszk, időnként kifejezetten morbid humorról. Az olvasó sokszor azért nevet, mert felismeri a helyzet abszurditását. A szereplők kínosan ügyetlen, kisstílű és önámító figurák, mégis nehéz őket elutasítani, mert a vágyaik nagyon is emberiek: saját lakás, jobb munka, több pénz, siker és elismerés – egy boldogabb élet. A tragikomikus helyzetek mélyén ott van a komoly kérdés is: mi történik akkor, ha az ember hosszú idő után kénytelen szembesülni azzal, hogy nem azt az életet éli, amit fiatalon elképzelt magának?
A regény bizonyos szempontból generációs regény is a mai harmincasokról, mert természetesen jelenik meg benne a lakhatási válság, a bizonytalan egzisztencia, a pályán való megrekedés, és az érzés, hogy mások mintha könnyebben jutnának egyről a kettőre. Mindez plasztikus jelenetekben, ismerős helyszíneken, pergő párbeszédekben jelenik meg, és szinte minden bekezdésre jut egy-egy vicces félmondat – miközben mindenre és mindenkire rávetül a művégtagokból meggazdagodó Fillenbaum néni hosszú árnyéka.
Fehér Gáspár első regénye egyszerre olvasható krimiként, fekete komédiaként és generációs közérzetregényként. Egyik legfontosabb kérdése talán az, hogy lehet-e nevetni olyan dolgokon, amelyek valójában egyáltalán nem viccesek: a szerző szerint egyértelműen igen, sőt, itt a humor nem elfedi a tragikumot, hanem láthatóvá teszi. A kérdés az, vajon mennyit vagyunk hajlandók feladni az erkölcseinkből azért, hogy végre olyan életünk legyen, amilyet elképzeltünk magunknak.
A lakás, amelyért a szereplők harcolnak, valójában sokkal több egyszerű ingatlannál: a biztonságot, a felnőttség bizonyítékát, az önállóságot és egy jobb élet ígéretét jelenti. De a találmány, a zene vagy a szakmai előrelépés sem pusztán karriercél: annak bizonyítéka lenne, hogy az embernek sikerült valami fontosat megvalósítania. A kudarc ezért itt mindig veszélyesebbnek bizonyul, mint ahogy első pillantásra látszik. Aki nem tud szembenézni vele, az elkezd történeteket gyártani magának, amelyek először ártalmatlan önigazolások, később viszont hazugságokká, végül pedig olyan döntésekké válnak, amelyekből már nagyon nehéz visszafordulni.
A szerző nem moralizál, nem tör pálcát a szereplők fölött, nem mondja meg, ki a jó és ki a rossz, csak hagyja őket beszélni, ügyeskedni, hazudni, tervezni és hibázni. A különböző szereplők történetei fokozatosan közelednek egymáshoz, míg végül egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy egyikük sem tudja következmények nélkül élni a saját kis hazugságait, az olvasó pedig azon kapja magát, hogy egy olyan embernek drukkol, akinek a terveit a való életben aligha helyeselné. Egy határozott hangú, szórakoztató és meglepően keserű első regényt olvashatunk.
Fehér Gáspár: Fillenbaum néni hosszú árnyéka. Budapest, Scolar Kiadó, 2026, 349 oldal.
