Hadas Kriszta halála máig felfoghatatlan tragédia
Hadas Kriszta 2024. október 31-én hunyt el, 53 éves korában. A szerkesztő-riporter halála sokakat megrendített: nem csak a szakmában ismerték és szerették, azok is kötődtek hozzá, akik éveken át követték a riportjait. A képernyőn határozott, olykor szókimondó személyiségként jelent meg, de munkája egyik legfontosabb vonása éppen az érzékenység volt. Tudott kérdezni, figyelni, és nem félt attól, hogy egy-egy történet kényelmetlen vagy fájdalmas részleteit is megmutassa.
Hadas Kriszta a pályája során sokféle műfajban dolgozott, de a társadalmi témákhoz való vonzódása végig megmaradt. Érdekelte az egészségügy, a családok helyzete, a kiszolgáltatottság, a társadalmi különbségek, és azok az élethelyzetek, amelyekről sokszor könnyebb hallgatni, mint beszélni. Riporteri munkájában nem a szenzációt kereste, hanem azt, hogy a történetekből valami lényeges derüljön ki az adott emberről és a körülötte lévő világról.
Egy televíziós riportban rövid idő alatt kell bizalmat teremteni, kérdezni, megérteni, majd mindezt úgy elmesélni, hogy a néző valóban közel kerüljön a történet szereplőihez. Hadas Kriszta ezt a bizalmat sokszor a legérzékenyebb helyzetekben is képes volt megteremteni. Ez különösen fontos volt a családi és szülőséggel kapcsolatos történetek feldolgozásakor. Az anyaságot nem idealizált szerepként mutatta be, hanem olyan összetett tapasztalatként, amelyben a boldogság, a félelem, a fáradtság, a kudarc és az öröm egyszerre van jelen. A történeteiből éppen az derült ki, mennyire sokféleképpen lehet megélni a szülővé válást, és milyen sokat jelenthet, ha valaki őszintén elmondhatja, min megy keresztül.
A fáradhatatlanságot várják el
A munkához való viszonyát a maximalizmus és a felelősségtudat jellemezte. Nem tekintette rutinfeladatnak a riportkészítést, és sokszor akkor is tovább dolgozott egy témán, amikor az már komoly személyes terhet jelentett számára. Később nyíltan beszélt arról is, hogy a folyamatos készenlét, a túlterheltség és a megfelelési kényszer milyen árat követelhet, és megmutatta, hogy a szakmai elhivatottság és az önmagunkra való odafigyelés nem zárja ki egymást. Ez a nyíltság azért is volt fontos, mert a médiában gyakran éppen a fáradhatatlanság látszatát várják el az emberektől.
A műsorkészítés mellett a következő újságíró-generációval is foglalkozott, ahol igyekezett átadni mindazt, amit az újságírásról gondolt. Úgy vélte, a jó újságíró kíváncsi, tájékozott, olvasott, és képes összefüggésekben gondolkodni. A szakmai tudás mellett fontosnak tartotta az emberi tisztességet, egy történet elmesélése ugyanis felelősség.
Hadas Kriszta 2024. október 31-én a Fény utcai piacon vásárolt, amikor váratlanul rosszul lett, a kiérkező mentők pedig nem tudták újraéleszteni. Halála második évfordulóján kvízzel emlékezünk rá.
