Egymilllió dollárt nyerhetünk MrBeast könyvével, de ennek az agysejtjeink látják a kárát
Jimmy Donaldson, azaz MrBeast és a thrillergyáros James Patterson közös regénye, a 480 oldalas The Most Dangerous Games ősszel jelent meg az Egyesült Államokban a HarperCollins kiadónál. A The New York Times sikerlistájának harmadik helyén nyitott. A történet szerint egy titokzatos szervezet ezer embert hív meg egy halálos versenyre, hogy a győztes egymilliárd dollárral mentse meg a világot.
Aki látta a Netflixen a Nyerd meg az életed című sorozatot, annak masszív déjà vu-je lehet: ott 456 eladósodott ember játszott gyerekjátékokat, és aki kiesett, azt lelőtték. A regény annyiban tér el, hogy nem egy szűk helyszínen játszatja a játékokat, hanem az Antarktiszra, cápás vizekbe és háborús övezetbe küldi a résztvevőket, a váz viszont érintetlen maradt.
Nem önmagában baj, hogy egy regény halálos versenyekről szól, hiszen Stephen King A hosszú menetelésétől a Battle Royale-on át Az éhezők viadaláig ennek komoly hagyománya van. A helyzetet az teszi nevetségessé, hogy MrBeast ezt az egyetlen ötletet korábban már háromszor is felhasználta: 2021-ben egy 3,5 millió dolláros YouTube-videóban építette fel a sorozat díszleteit, később a cukorkakivágós játékot forgatta le híres youtuberekkel, idén pedig a Beast Games című valóságshow-t indította el az Amazon Prime-on.
A regénynek nincs igazi főszereplője, a nézőpont fejezetről fejezetre ugrál egy tucatnyi játékos között. A szereplők a könyv végére sem lesznek többek egysoros önéletrajzuknál, így amikor valaki meghal, az olvasó nem hús-vér embert veszít el, hanem csak kihúz egy sort a listáról.
Patterson jól bevált módszerrel dolgozik: a 480 oldalas regényt 125 részre szabdalta, így egy-egy fejezet átlagosan négy oldalt sem tesz ki. Ez egy sokszereplős drámában azt eredményezi, hogy senkivel nem töltünk elég időt. A könyv tele van elvarratlan szállal: Hannah és Wyatt egy megrázó nap után hirtelen megcsókolják egymást, majd a románc a könyv végéig szinte elő sem kerül.
Egy regényben, ahol nem szab határt a költségvetés vagy a fizika, megdöbbentő, mennyire ötlettelenek a próbák. A mélypont a második játék, ahol a résztvevőknek mesterséges intelligencia ellen kell sakkozniuk, dámázniuk, gózniuk és scrabble-özniük. Sakkban az élvonalbeli programokat a 2000-es évek közepe óta nem veri meg ember, góban 2016-ban az AlphaGo legyőzte Lee Sedolt, a dámát pedig 2007-ben a kanadai Chinook program matematikailag is megoldotta.
A könyvben maga Jimmy Donaldson is felbukkan: a történet szerint ő is a szervezők között volt, majd a százas számú játékosként beválasztják a mezőnybe. A regény folyamatosan a szánkba rágja a tanulságot: Jimmy született vezető, bátor, okos és nagylelkű. A végkifejletben az ifjú trónörökös és Jimmy kiszabadítják a túlélőket és átveszik a cég irányítását – eszerint nem az a baj, hogy valakik a pénzükkel a halálba küldenek embereket, hanem az, hogy rossz milliárdosok csinálják.
Az olvasói felületeken hamar szárnyra kapott a gyanú, miszerint a regényt jelentős részben mesterséges intelligencia generálta. Bár ezt bizonyítani nehéz, a kötet egy nyers vázlat benyomását kelti. A regény a nyitóhetén nagyjából 22 ezer példányban kelt el, ami a világ legnépszerűbb youtuberétől és a legnagyobb thrillergyárosától kifejezetten karcsú – Patterson és Viola Davis közös regénye ugyanebben az időszakban közel 60 ezret produkált.
A könyv marketingje egy egymillió dolláros nyereményjátékra épült, amelyhez a regényben és az illusztrációkban rejtettek el kódokat. A magyar olvasó azonban ebből élből kimaradt: a szabályzat szigorúan csak az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Mexikó lakóinak engedte a nevezést. Míg a regényben egymilliárd dollár a tét, a valóságban a promócióra bedobott egymillió dollárból is kizártak minket – nekünk, magyaroknak kizárólag a rossz olvasmány maradt.
