Született gazemberek? Miniszteri kalandozások a fajnemesítés forrásvidékén
Újabb kincset dobott fel az internet Lannert Judit múltjának mélységes mély kútjából. Ilyen beteg gondolatokat a rendszerváltás óta még egyetlen oktatási miniszter sem fogalmazott meg. Az ominózus blogbejegyzés ugyan még 2011-ben született, ám mérgező tartalma tartósítja, így botránykeltő erejéből nem sokat veszített.
A miniszter asszony az írásban az abortusz szabadsága mellett próbál érvelni. Ez az írása azonban minden, csak nem értelmes és nem tiszteséges. Ezeknek a gondolatoknak nem a terhességmegszakításról szóló diskurzusban, hanem az érvelési hibákról szóló tankönyvben volna a helye.
A miniszter asszony egy amerikai elméletre hivatkozva azt fejtegeti, hogy az abortusz legalizálása hozzájárulhatott a bűnözés visszaszorulásához. Szerinte ezt az támasztja alá, hogy az Egyesült Államokban akkor kezdett jelentősen javulni a közbiztonság, amikor a legalizálás után meg nem született gyerekek generációja elérte volna a bűnözés szempontjából kritikus életkort. „Nem kívánt gyerekből nagyobb eséllyel lesz bűnöző, mint azokból, akiket a szülők is akartak” – írja Lannert. Majd elvégzi a véralgebra-műveletet is: „amennyi magzatot megmentünk az abortusz tiltásával, ugyanannyi, sőt több embert is elveszíthetünk később az emelkedő erőszakos bűncselekmények miatt”.
Ez legalább három oldalról dermesztő gondolatmenet. Először is tudományosan: az, hogy A eseményt tizenöt év múlva B esemény követi, még nem jelenti, hogy A okozta B-t. Az abortusz legalizálása és a bűnözés csökkenése között semmilyen objektív ok-okozati összefüggés nincs. Két jelenség együttállásának és ok-okozati viszonyának összekeverése klasszikus érveléstechnika.
Mert hát tulajdonképp kik is ezek a nem kívánt gyerekek, akiket a miniszter asszony még magzatként a közbiztonság javításának oltárára helyezne áldozatként? Legtöbbször azok, akik nehéz helyzetű családokba születnének. Jelen esetben tehát a szegény gyerekekről beszélünk. Lannert logikája szerint jobb lenne, ha nem születnének meg. Mert már magzatként gyanúsak, hiszen a statisztikafétisben szenvedő áltudományosság kristálygömbje előre megmutatta: bűnözők lesznek!
Az ehhez hasonló agymenések nem újkeletűek. A 20. század első felében számosan jutottak arra a következtetésre, hogy a lakosság genetikai állományát javítani kell. Sokkal egyszerűbb, ha a gyengébb minőségűnek tekintett embereket kiszelektáljuk. Az eugenikát évtizedeken át egzakt tudományként kezelték. E nagy társadalmi selejtezés a Harmadik Birodalomban vált kiemelt államrezonná, s jutott el odáig, hogy pusztán származásuk alapján potenciálisan veszélyesnek, tehát életre érdemtelennek nyilvánítottak milliókat.
A születésüktől fogva kockázatnak tekintett gyermekek fogalmát megalkotó gondolat pontosan az eugenika, a fajnemesítés áltudományos és pokoli mélységekbe vezető őrületének forrásvidékén helyezkedik el. Ide épeszű, tisztességes és jóérzésű ember nem teszi be a lábát. Nem tudom, e három közül melyik hiányzik Lannert Juditból – de ha csak az egyik, az is alkalmatlanná teszi arra, hogy az ország rábízza a gyermekeit.
