A Színház- és Filmművészeti Egyetem Jövője Kérdőjelek Közepette
Janisch Attila, elismert filmrendező, nyílt levélben osztotta meg véleményét Sepsi Enikőhöz, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) rektorához intézve, miután a rektor korábbi Facebook-bejegyzésében reagált a Freeszfe Egyesület vezetője, Veszprémi Judit lemondásra vonatkozó felhívására. Janisch Attila kifejezésre juttatta felháborodását a rektor azon kijelentéseivel szemben, melyek az egyetem autonómiáját és az oktatói kar korábbi helyzetét érintették.
Az elhangzott vádak szerint Vidnyánszky Attila és társai „terrorista módszerekkel” rombolták le az SZFE-t, utalva arra, hogy nem csupán politikai, hanem morális felelősség terheli őket az intézmény lerombolásában. A rendező dühét elsősorban Sepsi Enikő szavaira alapozva fejezte ki, akinek kijelentése szerint az egyetemi autonómiát másoknak kellene megérteniük, akik nem támogatják a kormányzat által végzett „politikai tisztogatást”.
Janisch szerint a rektor nyilatkozatának összefüggésében elengedhetetlen kifejteni, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem korábbi oktatói nem lehetnek felelősek azért, ami a politikai erőszak következtében történt. A rendező arra figyelmeztetett, hogy aki a diákok „gerincének átformálásával” foglalkozik egy művészeti egyetemen, az nem csupán az oktatás alapelveivel ellentétesen jár el, hanem a középiskolás korú fiatalok jövőjét is kockáztatja.
Súlyos kritika fogalmazódott meg a jelenlegi SZFE vezetése felé, amely a rendező véleménye szerint nem csupán az oktatás, hanem az egyetemi közösség integritását is veszélyezteti. Janisch Attila hangsúlyozta, hogy az egyetem autonómiájának helyreállítása elengedhetetlen, és ezt nem csupán politikai, hanem morális kötelességként is értelmezi. Állítása szerint az intézmény jövője szempontjából kiemelt fontosságú, hogy a jövő generációit erőszakmentes politikai kontextusban neveljék, elkerülve a régi sérelmek folytatását.
Janisch Attila üzenete végigkíséri a hazai színházi élet átalakulását, és arra figyelmeztet, hogy a művészet mint társadalmi érték nem lehet politikai eszköz. Az SZFE jövője egy olyan közegben valószínűleg csak akkor biztosítható, ha a jelenlegi konfliktusok megoldására releváns párbeszéd és együttműködés zajlik, melyben minden érintett fél érdekeit figyelembe veszik.
A rendező szavaival élve: „Az együttműködés általában úgy kezdődik, hogy valaki bekopogtat a másik intézményhez.” Kérdéses, hogy vajon a jelenlegi szakmai diskurzusban milyen irányban halad ez a párbeszéd, és hogy a gyakorlatban mennyire valósulhat meg az oktatói autonómia elve.
Az SZFE helyzete és a politikai beavatkozások következményei komoly kérdéseket vetnek fel a magyar felsőoktatásban, és Janisch Attila bátorítása mellett a jövő generációk művészeti nevelésének szellemisége is nagyban függ a kialakult helyzettől.
