Wass Albertre hasonlító szobrot is tilos állítani Erdélyben
Székelyudvarhely 22 éve álló mellszobra körül jogi vita alakult ki, miután egy aradi székhelyű civil szervezet, az Antiszemitizmus Megelőzéséért és a Legionárius Mozgalom Leküzdéséért Egyesület (APCAL) bírósághoz fordult. Az egyesület álláspontja szerint a 2004-ben felavatott alkotás valójában Wass Albertet ábrázolja, akit Romániában háborús bűnösként tartanak számon, és a szélsőséges eszmék terjesztését, valamint a háborús bűnösök kultuszát tiltó román jogszabályokra hivatkozott.
Az Arad Megyei Törvényszék helyt adott a szervezet keresetének, és az elsőfokú ítélet a vitatott alkotás eltávolításáról rendelkezik. Szakács-Paál István, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere elmondta, hogy az önkormányzat már megkapta a szeptemberben született ítélet indoklását, és jogorvoslattal kíván élni.
A városvezetés kitart amellett, hogy ifj. Blaskó János „Vándor székely hazatalál” című alkotása nem az írót, hanem a világban szétszóródott székelységet jelképezi, amit a szobor eredeti dokumentációja és az alkotó írásos nyilatkozata is alátámaszt. A polgármester hangsúlyozta, hogy a bíróság elismerte: a tizenhárom mellszoborból álló szoborcsoport engedélyeztetése és felállítása szabályosan történt, mégis eltávolításról rendelkezett, mivel úgy ítélte meg, hogy a szobor elnevezése önmagában nem bizonyítja, kit ábrázol.
A bíróság műelemzést végzett az ügyben: a székelyudvarhelyi mellszobrot összevetették a Magyarországon felállított, Wass Albert nevét viselő hasonló alkotásokkal. A polgármester vitatja, hogy ez elegendő bizonyíték lenne az ábrázolt személy azonosítására, és jelezte, hogy ezt a kérdést is felvetik a fellebbezésben.
Az alkotó később Solymáron és Nagyatádon is felállította ugyanazt a szobrot, amelyek a hivatalos leírás szerint a 2004 májusában felállított „Vándor székely hazatalál” másolatai. A székelyudvarhelyi alkotáson semmilyen felirat nem utal arra, hogy az írót vagy bármilyen konkrét személyt ábrázolna.
Az ügy hátterében Wass Albert romániai jogi megítélése áll: az írót 1946-ban a kolozsvári népbíróság távollétében halálra ítélte háborús bűnök és gyilkosságra való felbujtás miatt. A hetven évvel ezelőtti eljárást számos magyar történész koncepciósnak tartja, ám a felülvizsgálatára irányuló későbbi kísérletek nem vezettek eredményre.
A székelyudvarhelyi önkormányzatnak egy másik szoborügyben is jogi eljárással kell számolnia: az aradi civil szervezet Nyirő József mellszobrának eltávolítását, valamint az íróról elnevezett utca átnevezését és emléktáblájának leszerelését is követeli. Szakács-Paál István szerint ebben az esetben más a jogi helyzet, mivel Nyirőt soha nem ítélték el háborús bűncselekményekért, ezért nem kíván eleget tenni a szervezet követelésének, és újabb perre számít. A városvezetés mindkét ügyben kész jogi úton megvédeni álláspontját, a Vándor székely-szobor sorsa pedig a fellebbviteli bíróság műértelmezésétől függ.
