Külföldről bírálják Magyar Péter médiapolitikáját
A magyar közmédia átalakítását „teljes tisztogatásként” jellemzi a francia Observatoire du journalisme szerzője, Yann Caspar. Álláspontja szerint a pártatlannak hirdetett médiareform mögött politikai igazodás rajzolódik ki, miközben a sajtószabadság korábbi hangos védelmezői mélyen hallgatnak. A spanyol ElPlural ezzel párhuzamosan az Orbán-korszakról rajzol kritikus képet: Suren Gasparyan szerint a sajtóra gyakorolt nyomás az állami intézményrendszer részévé vált. A két november 9-i írás egymás mellé helyezve két eltérő értelmezését adja az áprilisi választás óta zajló fordulatnak.
Intézményesített nyomásgyakorlás
Az ElPlural három politikai gyakorlatot hasonlít össze: Donald Trump esetében a nagy összegű sajtópereket és az újságírók hozzáférésének korlátozását, Jair Bolsonaro környezetében a nyilvános támadásokat és az internetes zaklatást emeli ki, Orbán Viktornál viszont azt tartja meghatározónak, hogy a médiával szembeni fellépés az állami működés szerves részévé vált. Gasparyan hangsúlyozza, hogy a személyes jó hírnév bírósági védelme alapvető jog; a probléma szerinte akkor kezdődik, amikor a jogi és intézményi eszközöket a hatalom ellenőrzésének megnehezítésére használják. Magyarország kapcsán a médiapiaci koncentrációt, az állami hirdetések kormányközeli sajtót támogató elosztását és a független szerkesztőségek akadályozását emeli ki. A Szuverenitásvédelmi Hivatalt az intézményes beavatkozás egyik legvitatottabb példájaként említi, megjegyezve, hogy a szervezet megszüntetéséről az Országgyűlés június 30-án döntött, amit a Human Rights Watch is előrelépésként értékelt.
Kettős mérce a sajtószabadság védelmezőinél
Caspar már írása felütésében a sajtószabadság védelmezőinek következetességét kérdőjelezi meg. Úgy véli, a korábbi kritikusok a kedvező politikai fordulatként fogadott hatalomváltás miatt elnézőbben kezelik Magyar Péter intézkedéseit. Írásának központi tézise, hogy a függetlenség és a pluralizmus ígérete mögött új személyi függések és politikai lojalitások rajzolódnak ki. Felidézi: Magyar Péter már a kampányban gyökeres közmédia-átalakítást ígért, a kormányfő pedig július elején az átmeneti vezetés kinevezését a korábbi vezetők távozásával és az átvilágítás szükségességével magyarázta, pályázati kiválasztást ígérve. Július 7-én délután négykor leállították a közmédia hírszolgáltatását, az M1-en bocsánatkérő üzenet jelent meg, este pedig A tanú című filmmel indult az átmeneti műsor.
Egy Facebook-komment és a visszavont kinevezések
Caspar az augusztusi kinevezési ügyet a miniszterelnöki beavatkozás példájaként tárgyalja. A közmédia bejelentette, hogy az újrainduló M1 Híradó főszerkesztője Hajdú Gábor lesz, műsorvezetőként pedig visszatér Borsa Miklós. Magyar Péter a tájékoztatást a „nem hinném…” megjegyzéssel kommentálta a közösségi médiában, mire a vezetés még aznap visszavonta a két megbízást. A hivatalos indoklás a „társadalmi bizalom helyreállítása” volt; a szerző szerint az eset az új hatalom informális befolyására világít rá. Az MTVA és a Duna Médiaszolgáltató egyesítése után az új keretek az MRTV-re és az önálló MTI-re épülnek, alapító okirataikat az Országgyűlés november 3-án fogadta el. A tulajdonosi jogokat a Független Közmédia Testület gyakorolja; a testület szeptember 8-án a kilenc helyből hatot töltött be, elnöke Bayer Judit médiajogász lett, az ellenzéki helyek betöltése nélkül. A Médiatanács élére szeptember 22-én Polyák Gábort választották.
61 milliárdos visszavágás és létszámleépítés
A 2027-es költségvetési javaslat a közszolgálati médiaszolgáltatás támogatását az idei mintegy 141,3 milliárd forintról 80 milliárdra csökkentené, ami több mint 61 milliárd forintos, hozzávetőleg 43,4 százalékos visszavágás. Caspar szerint nem világos, hogy a kisebb összegből milyen műsorokat, feladatokat és létszámot kíván fenntartani a kormány; az MTI külön finanszírozásának átláthatóságát is hiányolja. Az MRTV november 2-án kezdett egyeztetni a munkavállalói képviselőkkel egy legfeljebb 160 embert érintő leépítésről; a végleges létszám még nem ismert. A vezetés a párhuzamos szervezeti egységek felszámolásával és a működés észszerűsítésével indokol, közlésük szerint az átvilágítás túlárazott, illetve teljesítés nélküli szerződéseket is feltárt. A szerző mindezt a közmédia jelentős visszabontásaként értelmezi, és bírálja azokat a médiavezetőket, akik szüntelenül a pluralizmus szót használják, valójában azonban a mindenkori hatalmat szolgálják. Azt is megjegyzi, hogy az új működés egyelőre nem hozott nyíltabb kormánykritikát, ugyanakkor elismeri: a közmédia átmeneti állapotban van, új arculata még nem kristályosodott ki.
