Amerika első muszlim szenátora Trump szavazóit is maga mellé állította

Amerika első muszlim szenátora Trump szavazóit is maga mellé állította

által Norbert S
0

Trump korábbi szavazóit is megnyerte Amerika első muszlim szenátora

Abdul El-Sayed a novemberi amerikai félidős választásokon történelmet írt: a demokrata politikus Michigan államban legyőzte a Donald Trump által támogatott republikánus Mike Rogerst, és az Egyesült Államok első muszlim szenátora lett. A progresszív politikus a megélhetési problémákra építő programjával a hagyományos demokrata szavazótáboron túl is támogatást szerzett, miközben saját pártján belül is komoly ellenállással kellett szembenéznie.

Az 1984-ben, Michigan államban, egyiptomi bevándorlók gyermekeként született El-Sayed politikai szerepvállalását megelőzően az amerikai közegészségügyben dolgozott. A Michigani Egyetemen biológiát és politikatudományt tanult, majd Rhodes-ösztöndíjasként az Oxfordi Egyetemen közegészségügyi doktori fokozatot, a Columbia Egyetemen pedig orvosi diplomát szerzett. 2015 és 2017 között a detroiti közegészségügyi hivatalt vezette, később a Wayne megye egészségügyi, szociális és veteránügyi főosztályának igazgatója volt. 2018-ban a Demokrata Párt progresszív szárnyának jelöltjeként indult Michigan kormányzói posztjáért, de az előválasztáson 30,2 százalékkal második lett Gretchen Whitmer mögött.

2026-ban a visszavonuló Gary Peters szenátusi helyéért indult. A progresszív baloldal politikusai őt támogatták, a párt mérsékeltebb szárnya viszont Haley Stevens képviselő mellett állt ki. Az augusztus 4-i előválasztást El-Sayed szoros küzdelemben nyerte meg 48,4 százalékkal Stevens 47,6 százalékával szemben. A kampányfinanszírozás körüli vita éleződött ki: a Stevens oldalán kampányoló külső szervezetek több mint 50 millió dollárt költöttek, ebből az AIPAC-hoz kötődő csoportok mintegy 30 milliót. A két jelölt Izrael-politikája között éles különbség volt: El-Sayed népirtásnak nevezte az izraeli hadsereg gázai hadműveleteit, és az amerikai katonai támogatás megszüntetését követelte, Stevens elutasította ezt a narratívát.

A november 3-i szenátusi választáson El-Sayed 52,5 százalékkal győzött Rogers 45,5 százalékával szemben. Két nappal a szavazás előtt korábbi előválasztási ellenfele, Haley Stevens is Rogers mögé állt. Rogers a kampány során El-Sayed muszlim vallási hátterét is támadta. El-Sayed kampányának középpontjában a megélhetési költségek csökkentése és a közszolgáltatások megerősítése állt: az államilag támogatott egészségbiztosítás bevezetését, a milliárdosok fokozott megadóztatását és a megfizethető lakhatás támogatását ígérte, emellett a szakszervezetek megerősítését és a nagyvállalatok piaci hatalmának korlátozását szorgalmazta.

El-Sayed a progresszív baloldal mellett korábbi Trump-szavazókat is meg tudott szólítani, például az arab származású amerikaiak körében. A jelentős arab lakosságú Dearbornban, ahol 2024-ben még Trump győzött, több mint 65 százalékponttal előzte meg Rogerst, és négy olyan megyében is győzött, amelyet két évvel korábban Trump nyert meg. Az arab származású választók támogatása azonban nem volt egységes: egy választás előtti felmérésben a muszlim vallású arab válaszadók 98 százaléka támogatta El-Sayedet, a keresztény arabok körében ez az arány mindössze 41 százalék volt. Egy választás utáni felmérésben a michigani szavazók 72 százaléka a megélhetést, 40 százaléka az egészségügyet nevezte meg a három legfontosabb választási kérdés egyikeként, és mindkét témában El-Sayedet tartották alkalmasabbnak republikánus ellenfelénél.

Az első muszlim szenátor megválasztása az amerikai történelem egy régi folyamatának újabb állomása, amelynek során a korábban peremre szorított kisebbségek fokozatosan integrálódnak a politikai életbe. A 19. században az ír katolikus bevándorlók a Tammany Hall révén tettek szert befolyásra New York helyi politikájában, 1928-ban Al Smith katolikus hite miatt került támadások kereszttüzébe, 1960-ban pedig John F. Kennedy lett az első katolikus elnök. A muszlim közösség politikai képviselete az elmúlt két évtizedben jelentősen megerősödött: 2006-ban Keith Ellison első muszlimként jutott be a szövetségi képviselőházba, 2018-ban pedig Rashida Tlaib és Ilhan Omar személyében az első muszlim nőket is megválasztották a Kongresszusba. El-Sayed sikere azt is megmutatta, hogy egy muszlim politikus támogatottsága nem feltétlenül korlátozódik saját közösségére: a megélhetési nehézségek olyan választókat is egy táborba terelhetnek, akiket vallási, etnikai vagy korábbi pártpolitikai kötődéseik egyébként elválasztanak egymástól.

Ezt is kedvelheted